Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény

A kereskedést, az egyes utazók tapasztalatait, a hadviselést, a keresztes háborúkat, zarándoklatokat, a vándorló szabadkőműveseket és trubadúrokat is az egymás megismerését élő szóval szolgáló, a kölcsönös érintkezés régebbi eszközeként sorolja fel. Majd áttér az írott információk terjesztésére, a posta történetére az ókori görögöktől kiindulva. „Német országban és Hazánkban is a ’ reguláris Posta intézet első Maximilián Császárral kezdődik, és rendes lábra kapását a' Thurn und Taxis famíliának köszöni 1516. ” Ezek után ír a korabeli, modem eszközökről, amelyek jóval megkönnyítették az ideák terjesztését, az ismeretek vezetését. Ilyen az úthálózat, hajózási lehetőségek javulása és bővülése, a tudományos expedíció megszaporodása, a gyarmatosítás, a francia és német nyelv elterjedése a világban. „Itt pedig mindjárt említést érdemelnek a’ sok jeles készült utak, metszett csatornák, menő műszerek, postaintézetek, mellyek a’ közlekedést e’ mi időnkben végtelenül megkönnyítik és gyorsítják. ” ír még az oktatás, a peregrináció és a híres egyetemek hasznáról is, amely világméretű információcserévé vált. „De az ismeretek terjesztésének való csudáit még is inkább az írás és könyvnyomtatás szülte a’ mi időnkben..., maradékink annyival lesznek fölül a miénken, mennyivel a’ mienk látszik föllül lenni most a’ régiekén. ” És itt ismét a posta fontosságát hangsúlyozza: „írott leveleink széllyel küldözésére főn állnak világszerte mindenféle szárazon a' posták, vizen a ’ gőzhajók. Azon kívül haszonoltatnak a ’ courierok, staféták, gyors-futók és galamb-posták. ” Ezután különféle példákat hoz a kézbesítés gyorsaságára, pontosságára, majd megjegyzi: „ Ugyan Hlyen sebességgel és eszközök által terjednek széllyel, a ’ töméntelen számú Is nemű újságlevelek, pamfletok, vakarékok (brosúrák), értesítések, tudósítások, kalendáriomok, almanakok, tudományos folyó írások. ” Majd a folyóirat és könyvkiadás hasznáról értekezvén azzal zárja eszmefuttatását a szerző, hogy „érdemes olvasóimtól azon kéréssel, könyörgéssel, kényszerítéssel vevén búcsút, hogy imádkozzanak, imádkozván imádkozzanak, és még is imádkozzanak az egekhez: »engedjék terjedni hazánkban a ’józan esméreteket és ideákat, minden időben szabadossan, hogy általok nemzetünk mindinkább humanizáltassék« Jankovich Miklós jelentős vagyont áldozott a szépművészeti, régészeti, történeti kincsek, könyvek, kéziratok megvásárlására, és gondot fordított arra is, hogy az értékek nyilvánosságra kerüljenek. A talán minden idők legnagyobb magyar műgyűjtőjeként aposztrofált54 Jankovich első gyűjteményét, melyet az 1790-es években kezdett gyűjteni, az 1830-as években teljes egészében a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. A Tudományos Gyűjteménynek dolgozó társaként részt vett a szerkesztésben és az írásában is. 82 azonosítható közleménye, cikke jelent meg a folyóiratban.55 A nyelvújítás, majd a reformkori magyar nyelvért folytatott harc egyik módja volt az, amelyet Jankovich Miklós választott, az értékek felkutatása, közzététele és ezzel a történelmi jogfolytonosság bizonyítása. Közleményei között az egyik, az 1831-ben írt Rudolf Császár idejében a’ Királyi Posta, és Kamara Altisztéi még Magyar Esküvéssel hiteltettek, és béiktattak című. A szerző célja a közléssel az volt, hogy az 1580 és 1610 között készült Diversa Juramentorum Formularia könyvben talált, Rudolf császár idejéből származó, a hivatalnokok hivatalba lépésekor tett eskük, esküszövegek közlésével a magyar nyelvnek a bi54 iVl[ikó| Á[rpád]: Bevezetés. In: Jankovich Miklós (1772-1846) gyűjteményei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2002. november 28. - 2003. február 16. (Szerk. Mikó Árpád) Budapest, 2002. MNG. 10. p.

55 A Tudományos Gyűjtemény (1817-1841) repertóriuma. Összeáll. Csécs Teréz. Győr, 1998. 148. p.

220