Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény

rodalmon belüli korábbi hivatalos voltát bizonyítsa: „Magyar Nyelvünk a’ Birodalmi Kormánynak valóságos eszköze volt”.56 57 (A másik közölt eskü a Juramentum Janitoris, a kamarai tisztek, ajtónállók beiktató esküje.) A postai tisztviselő a Szentháromságra tett esküt, hogy a királyi kamarától kapott hivatalban szorgalmas lesz, a kamarai levelekkel híven és gyorsan jár, a titkokat megtartja, és tisztségének megfelelően jámborul, hűségesen viseli magát. Alább olvasható az eskü betűhív átírása Jankóvich Miklóstól:

Juramentum Postarum. Én N. EskwzeömAttianak, Fiúnak és zenth Lélek Istennek tellies zent Háromságnak, es egy bizon örök Istennek, Boldogh Asonnak, es Istennek minden Zeniek, hogy en az Postasagnak tiztiben, mellet ennekem Kyraly Vurnk eö Feölseghe Magiar Camoraia Kegyelmessen adott, heü es szorgalmatos lézek, az eö Feölsighe Camora leueleuel, hiúén es gyorsan iarok, es a houa parancholiak, oda megyek. Az Camora titkait, kik ertesemre leznek, az en tiztem zerinth, iamborul es hiúén viselem magamoth. Erre Isten engem úgy segichen, telles z. Haromsagh egy bizon Ist.51

Mint a fentiekből kitűnik, a postások, a posták, a mind fejlettebb postahálózat is szükséges volt ahhoz, hogy sikerre lehessen vinni és huszonöt éven keresztül fenntartani, terjeszteni a korszak egyik legkitűnőbb, vegyes tartalmú, enciklopédikus folyóiratát. Noha gyakran találkozunk a hetilapokban (főként a Hazai ’s Külföldi Tudósításokban az 1820- as évek végéig) kéréssel, felszólítással, hogy az igen tisztelt előfizető urak küldjék be előfizetésüket, és az ugyancsak tisztelt postások küldjék tovább a kiadóhoz, alapjában véve eredményes, hosszú együttműködésről beszélhetünk.

56 „A reformkor nemzeti törekvései a postások körében a magyar nyelv hivatalossá tételében, a német helyett magyar nyelvű kezelési okmányok, nyomtatványok (feladóvevények, tértivevények) használatában mutatkozott meg. Végül is a kormányzat engedni kényszerült; 1847-ben rendelkezés történt magyar nyelvű kelet- bélyegzők használatára. Belső kezelésben is a magyar nyelv volt ez időtől használatos." Karaody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. 1985. 53. p. Idézi még Zakó János 1846-os esküjének szövegét. 54. p.

57 TGy 1831/12. 82. p. Jankovich Miklós átírásában; közölte még a Hírnök, Pozsony, 1843. július 27. és Csikvári Jákó i. m. 1883. (repr. 1986) II. kötet. 95. p.

221