Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

Itt most elmondom Petőfi utcai ingatlanom megszerzésének történetét. Nagyváradon a szőlőhegy benyúlik a városba. A főutca (Horthy Miklós út), a kórház (Vörösmarty) utca, a Kálvária és Vízvezeték utca fél oldalán a telkek felnyúlnak a szőlődombokra. A hosszú Vörösmarty utca közepébe torkollik be a száldobágyi hegyi út, amelynek alja már csak enyhén lankás. Ennek az útnak jobb oldalán volt a báró Szepessy családnak 11 kataszteri hold szőleje, melyet egy újabb tulajdonostól egy életrevaló magyar ember, László József 1905 kora tavaszán megvett, és házhelyeknek parcellázott. Mindegyik rész 1 magyar hold, 12 000 négyszögöl területű, 18 m széles és 245 m hosszú csík, amely felnyúlik a szőlőhegyre. Az alj teljesen sík gyümölcsöskert volt. így mindenki kapott egy építkezésre alkalmas nagy udvart, jó veteményes és gyümölcsöskertet és 600-700 négyszögöl nagyságú termőszőlőt. Én is megvettem egyet, a többit is csupa tisztviselő, köztük Buhl Emil és Melcher Károly postaigazgatósági titkárok, Búzás György számtiszt és Szmazsenka Ernő MÁV főfelügyelő. Mindenki családi házat épített magának. Kaptunk saját költségünkre vízvezetéket és járdát, aztán villanyvilágítást az utcára és a házakba. Később csatornázást is. A teleknek 1700 forint volt az ára, de az évi termés már az enyém volt. Volt annyi megtakarított pénzünk, hogy ezt kifizethessük. A házat sógorom, Sztarill Ferenc építész építette meg, 3 szobát és mellékhelyiségek, 6000 forint költséggel jó szilárdan és kényelmesen. Az építkezésekre a takarékpénztárak adtak 6% kölcsönt. A lakást másik sógorom, Sztarill János árvaszéki ülnök vette ki, náluk lakott anyósom, özv. Márkus Ferencné. A házbérből fizettem ki a kamatokat. így tehát családomnak volt hova kijárni, és ha időm került, magam is ki-ki néztem a kert és szőlő után, amelyet egy szomszédos vincellérre bíztam.

Az 1909. év elején újból átalakíttattam a postaházat. Amit lehetett az emeletre helyeztettem, és így a raktárt 3 szobával kibővíttettem. Ez persze megint csak egy pár évre való megoldás volt, ezért újból megkezdtem az aktaháborút a MÁV ellen a ház és telek végleges birtokba vétele, valamint a Wőber-házhoz tartozó udvar megszerzése végett.

Számításokat és rajzokat készítettem, melyeket igazgatóm elfogadott, és felterjesztett. Sok tárgyalás után végre 1913-ban Beöthy László miniszter, aki előbb Bihar vármegye főispánja volt, és az itteni viszonyokat ismerte, kiküldte Pfeifer Zsigmond MÁV főfelügyelőt, aradi üzletvezetőt Váradra, hogy a 2-es számú postahivatal végleges elhelyezése iránt a posta vezetőségével közvetlenül tárgyaljon. Az értekezleten a MÁV részéről Pfeiferen kívül a vele érkezett 2 főmérnök, Butyka állomásfőnök, Singlári forgalmi főnök és Poldesz osztálymérnök, a posta részéről Újfalussy Géza tanácsos meg én vettünk részt. Én ismertettem az ügy állását a bizottság előtt, és sikerült a tárgyalás során Pfeifert álláspontom helyességéről meggyőznöm, tervemhez hozzájárulását megkapnom. Eszerint a MÁV átadja a postaépületet és annak telkét, valamint a szomszédos Wőber-ház udvarát a posta tulajdonába építkezés céljára. Az építkezés 1500 m2 alapterületen fog történni, és 1915-ben lesz megkezdve. A posta későbbi terjeszkedésének helyéül aWőber- épület lett kijelölve. Az erről szóló jegyzőkönyvet a MÁV terjesztette fel a minisztériumhoz, ahonnan aztán leirat jött, amely szerint a postaépület és telke, valamint a Wőber- épület udvara a minisztériumnál vezetett állami épületek nyilvántartásába a posta tulajdonául átvezettetett, úgyszintén a Wőber-épületre való előjogunk is.

Én felsőbb rendeletre Poldesz Richárd MÁV főmérnöktől a helyet és épületet jelképileg, jegyzőkönyv mellett, átvettem. 1914 elején aztán értesítést kaptunk, hogy az építtetésre 2,5 millió korona van előirányozva, és a kétemeletes épület kiviteli tervei munkában

179