Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

özvegy már idős nő volt, és nem bánta, ha megszabadul a ház gondjától. Az ajánlat felment azzal, hogy a MÁV most 40 000 forintért megveheti, de ha erre nem hajlandó, akkor Wőbemé eladja másnak. Ezt a vasút nem engedhette meg, mert a Wőber-házon túl ismét vasúti telek volt, és alku nélkül meg is vették. A Wőber-épületbe aztán földszintre vasúti hivatalok lettek elhelyezve, az emeleten pedig több tisztviselő kapott lakást. Én már akkor, amint Kováts Bélától megtudtam az eredményt, mindjárt kértem a posta feletti másik lakást is, bővítésre, és meg is kaptam. Mi voltaképpen bérbe bírtuk akkor a házat, és a MÁV tartotta fenn a mi költségünkre. Jóságos igazgatóm, Schöpflin Ágoston mulatott az én sakkhúzásaimon, és gratulált az eredményhez.

1907 elején Schöpflin igazgató nyugdíjba ment, helyébe régi barátom, Siket Traján jött le igazgatónak, ki felügyelői kinevezésemet is elhozta. O hamarosan nagy építkezésbe fogott. Az Úri utcai régi postának egész telkére hatalmas modem postapalotát építtetett, ami 4 évig elhúzódott, és 5 millió koronába került. Akkorára már a pályaudvari helyiség is szűk lett annyira, hogy a csomagkezeléssel kiszorultunk az ég alá. Ezért számításokat tettem, és vázlatot készítettem a szükséges bővítésről. Az épület jobb kéz felőli részétől a Wőberig terveztem egy emeletes szárnyépületet toldással, ami az évi 15% forgalomemelkedés mellett talán 10 évre elegendő lett volna.

Amikor ezeket igazgatómnak bemutattam, így szólt: Ebből barátom nem lesz semmi, nincs rá pénz! De hiszen - feleltem — köztudomású dolog, hogy Nagyvárad 2 helyisége már szűk, és a forgalom erősen nő! Jól tudom - felelte Siket —, és amint már veled közöltem is, rátok került volna a sor még az idén, de én itt pár év alatt 10 milliót költöttem a kerületben építkezésekre, és a minisztérium kimondta, hogy Nagyvárad most egy pár évig nem kap építkezésre pénzt. Más kerületek vannak soron. Hanem tudod mit? Én a minap kint sétáltam Karsch kanonokkal a szőlők felé, és láttam, hogy neked az új Petőfi utcán milyen csinos házad van, és hallom, hogy ott jó kerted és szőlőd is van. Rajzold te meg most nekem szépen azt, hogy te kiköltözöl a magad házába, és ideadod bővítésre a te hivatalos lakásodat!A ház ki van adva -feleltem. Majd akkor költözöm én oda, ha nyugdíjba megyek. Hiszen én a 2-őst, ezt az éjjel-nappali nehéz szolgálatú hivatalt, ahol 160 ember dolgozik, nem dirigálhatom a Petőfi utcáról. Most rend van, mert vagy köztük vagyok vagy a lakásomon, és nem tudják, hogy mikor vagyok a nyakukon. Akárhányszor éjjel is felköltenek, ha valami rendkívüli eset adja magát elő.

Mond meg csak nekem! - szólt Siket. Mikor voltál te utoljára szabadságon? Feleltem: 1904-ben a vasúti sztrájk után. Siket: Nahát, nincs helyén, hogy ennyire megterheled magadat! Lehet azt a hivatalt másként is vezetni. Kapsz egy főnökhelyettest, 3 tisztet a pályaudvari külső szolgálat elrendezésére 24 órás szolgálattal. És kimész a magadéba, s ha először kiveszed a szabadságodat, akkor tudod meg, hogy mid van ott. De én aggódtam, és írásban terjesztettem elő aggályaimat és a várható következményeket. Siket behívatott: Károly, fogadj szót nekem, most jó alkalom van reá, menj ki! De ha semmiképp nem akarsz kimenni, építtetek neked itt - mutatta a vázlaton - a postaudvaron a főutcára néző fronttal egy 5 szobás kényelmes villát! Ekkor meghátráltam, mert az éppen a bérkocsiállomás mellett volt. Akkor inkább kimegyek a családommal a jó levegőre a magaméba, mintsem lakásom éjjel-nappal a bérkocsiállomás bűzével legyen tele, és soha ott csend ne legyen. így hát beleegyeztem, hogy kimegyek. A minisztérium jóváhagyott mindent, és 1908. november 4-én kiköltöztem a magaméba.

178