Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
Földessy azért vette maga mellé, hogy elhallgattassa. De aznap éppen otthon volt Kuczik Sándor altiszt, kalauzposta-kezelő, akit jól ismertem, mert én vettem fel a postához személyzeti referensnek. Tudtam, hogy józan eszű, jóravaló ember. Őt kikérdeztem a szolgák teendőiről, amit mondott feljegyeztem, és még aznap kiadtam írásban a raktári és belső szolgálatot tevő személyzet szolgálati beosztását, a forgó éjjel-nappali szolgálatnak 8 napra megállapított névszerinti váltakozási sorrendjét. Pontos megjelölését annak is, hogy az egyes mozgópostáknál ki hol tesz szolgálatot, hogy a felelősség utólag is megállapítható legyen. Külön szabálykönyvet kezdtem meg a tisztviselők és a szolgaszemélyzet részére. De azonnal meg is kezdtem annak az ellenőrzését, hogy minden úgy megy-e, amint kiadtam, és amiből nem engedek. A Bp. Br. 16-nál20 21 délután mindig kevés volt az ember, ezért a levélhordók közül a fiatalabbakat kirendeltem, hogy a levélpostát vegyék át, hozzák be, és segítsenek feldolgozni. Mindjárt megszűnt a hiábavaló lárma, el voltak foglalva. így mentem végig az egész szolgálaton. Jó, hogy Szilágysomlyón évekre előre kialudhattam magamat, mert Nagyvárad 2-nél aztán sokat éjszakáztam. Nappal el voltam foglalva a személyzettel, vonalakkal, telefonnal, igazgatósággal, közönséggel szünet nélkül. Saját írásbeli munkámat este 7-kor kezdtem meg, és dolgoztam bele az éjszakába. Vasadi úr egy reggel nem jött szolgálatba. ‘AÓ-kor két katonatiszt kereste, úgy véltem valami becsületbeli ügyben. Majd a rendőrségtől kérdezősködtek felőle, aztán lakásadónője jött ki kérdezősködni, mert a tegnap dél óta nem látta. 9-kor az igazgatóm tudatta velem telefonon, hogy Vasadi az éjjel ittasan a városban botrányokat okozott, bement a Tiszántúl nyomdájába, és ott a postaigazgatóság nevében meg akarta állítani a gépeket, alig bírták kituszkolni. Több mulatóhelyen belekötött a vendégekbe. Egy rendőr bérkocsin haza akarta szállítani, de útközben kiugrott a kocsiból. Amint bejön, tudassam vele, hogy át van helyezve Gyulára, és rögtön induljon oda. %10-re bejött Vasadi derült ábrázattal, és mentegette magát, hogy ő az este egy kicsit mulatott, reggel elment a gőzfürdőbe, és most már semmi baj. Ráparancsoltam, hogy azonnal üljön a vonatra, míg le nem tartóztatják, igyekezzen Váradról kijutni. Ekkor Tikos Sándor jelentkezett nálam, mint régi jó barátom, és kért, hogy őt osszam be az irodára, hiszen ez őt illetné meg, mint rangidős tisztviselőt, aki távollétében a főnököt is helyettesíti. Ő felülvizsgáló volt, a hivatali és kalauzpostai egyenlegeket vizsgálta át. Már tisztában voltam az ő felülvizsgálásának értékével, mert behúzott ő zöld tintával minden tételt, de mindig rendben talált mindent, holott sok kifogásolnivaló lett volna. Éppen aznap figyelmeztettem, hogy jobban vigyázzon, mert egy rendben talált egyenlegben utólag egy pénzeszsák hiánya derült ki. Szerencsére megkerült. Megpróbáltam tehát vele az irodán. A délelőttöt eltöltötte az iktatással (félórás munka) és a tudakozványokkal. Délután adtam neki egy-két pársoros aktát elintézésre, és szó szerint megmondtam neki, mit írjon. A jó Sanyi 3 óra hosszat rágta a pennát, és elhozta az aktákat, amelyekben egészen más volt, mint amit én mondtam, és helytelenül is volt elintézve. De hát komám - mondom neki -, hiszen neked jó svádád2' van, miért nem írod le 20 Budapest-Brassó 16. mozgópostajárat. In Posta és Távírda Rendeletek Tára, 1897. 17. szám, 30.780. sz. rendelet. Melléklet. 1. p. 21 Sváda: jó beszélőkészség Suada, az ékesszólás római istennőjéről. 173
