Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

Kerítettem elegendő személyzetet, jól begyakoroltam őket. Kitataroztattam az épületet, kifizettem a lakást, beültettem a kertet virággal és rózsafával, nemes gyümölcsfacsemetével. A kertészkedésben első oktatóm távírdavonalőrünk volt, György Sámuel, egy nagyon derék, jóravaló ember. Aztán megjött a bútor és berendezés, azt is elhelyeztem. Amikor már minden kedvemre szép rendben volt, pár napi szabadsággal hazamentem, július 14-én megesküdtünk a Barátok templomában, és hazahoztam az újasszonyt Szilágysomlyóra. Csendes boldogságban, békében éldegéltünk ott azután.

Somlyó nagyon szép fekvésű és egészséges levegőjű hely. A lakás jó volt, a megélhetés olcsó. Akkor csak 4200 lakosú, de városias. Teljesen erdélyies szokások és beszéd, még csak az étkezés is az volt. Nemhiába tartozott Somlyó, a Báthoryak ősi fészke századokon át a Partiumhoz. Széplakon túl, az már nekik Magyarországon volt. Rendezett tanács, polgármester és főkapitány, főszolgabírói székhely, adóhivatal és pénzügyőrség is volt. A járásbíróságnál 4 bíró, mert 72 község tartozott hozzá, 16 ügyvéd, akik azonban többnyire gazdálkodtak is. 4 orvos és 2 patika. Vasútállomás Nagykároly és Zilah felé. Rendes napi piac, ahol minden kapható volt. És jó nép lakott ott! A 6 szál városi rendőr csak délelőtt viselt egyenruhát, amíg a piacon a kofák előtt tekintélyt kellett tartani, délután békés csizmadiaiparos volt valamennyi. Se koldus, se tolvaj nem létezett. A lakások és utcaajtók éjjel-nappal nyitva voltak, és amikor a postaház kapuját éjjelre bezárattam, és villamos csengőt szereltettem, nem bírták megérteni, miféle új rend az. Ki is húzták a csengő nyomóját a helyéből három ízben is mindenestől. A lakosság a tisztviselőkön túl iparosok és kereskedők voltak. Földműves csakis a vincellérek és néhány fuvaros.

A postán a szolgálat reggel 5-6, délelőtt 8-12, délután 2-6-ig tartott. Flivatalomban mintaszerű rendet tartottam. Másfelől meg ráértem a kertészkedést, gyümölcsfa és szőlőkezelést és a méhészetet is alaposan megtanulni. Éppen akkor indult meg ott a filoxéra által elpusztított szőlők újítása. A környék nagy tanítómestere Trusza Lajos római katolikus plébános volt, az ország egyik legnagyobb pomológusa. Az ő érdeme, hogy a Magúra meredek déli oldalán és az enyhébb lejtőkön oly gyönyörű szőlők létesültek, az éppen ott leginkább megfelelő fajok lettek elszaporítva, és termettek oly kitűnő fehér és piros szikla- bort. Híres faiskolája és méhészete is volt. Nyáron át, este 6 óra felé rendesen a posta előtt ment el az öregúr káplánjával (a mostani váradi nagyprépost Gresineczky Antallal), és beszólt nekem: Postafőnök úr, fiatalember, jöjjön ki velünk a szőlőbe tanulni! Majd, ha Váradon szőlője lesz, jól jár vele, ha ért hozzá. Hát csakugyan jól jártam vele, mert 30 év múlva, amikor visszavonultam, a Szilágy Somlyón tanultak szerint hoztam rendbe saját kis szőlőmet.

Somlyó mulatós város volt. A hetivásár pénteken volt, de a környékbeli birtokosok már csütörtökön bejöttek, a Medvében hangos volt a dáridó hétfő reggelig. Közben a kaszinóban a kártyacsaták járták. Nem csoda, ha ezalatt a behozott termény ára elúszott, és hétfőn váltót adtak be a Silvania Bankba. Ez a román bank akkortájt létesült, és előzékenységgel sietett a magyar urakon segíteni. Szomorúan láttam, hogy a Berettyó völgyi, rézallyai és Kraszna menti magyar urak egymás után mentek tönkre a mulatozás, kártya és váltókezesség miatt. És a birtok, ősrégi nemesi birtokok, mindig oláh kézbe került. Sajnos a vármegye maga is segített pusztítani. Az évenkénti megyei tisztújításoknál az oláh voksoknak az ára mindig egy-egy vegyes lakosságú falunak román vezetés alá jutása volt.

170