Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

van egy nagyobb hivatal vezetésére, és szüksége van arra, hogy előbb az igazgatást megismerje. Nem is megyek addig Somlyóra, míg őt az én jelenlegi munkakörömbe be nem vezetem. Még hátra van a bizottsági kijelölés - szólt. Ugyanis a főnöki helyekre az igazgató, tanácsos és titkár együttes és egybehangzó jelölése volt előírva. De mindjárt benyitott lakásába, és beszélt a feleségének: Mama, mama! Képzeld, Károly vőlegény, és itt hagy bennünket, ki megy főnöknek! A jó Sztupkáné örömmel gratulált, és persze alaposan kikérdezett a menyasszonyom felől.

Nagyságos uram! - szóltam. Ez a voks már az enyém, ez többet nyom a latban, mint a másik kettő. Na, majd beszélek én az urakkal! - szólt ő, de én megelőztem. Reményffy és Sípos gratuláltak, nagyon helyesnek találták eljárásomat, szívesen adták szavukat. Sípos külön megbiztatott, hogy bármi ügyben itt és a minisztériumnál is segítségemre lesz. így hát március 9-én, jegyesem neve napján, kezemben a második ibolyacsokorral ismét kimentem gratulálni, de egy csinos kazettában kivittem főnöki megbízólevelemet is.

Másnap, 1888. március 10-én nagy hófergeteg támadt, éjjel-nappal szakadt a hó egy hétig, a nagy fúvásokban minden vasúti és közúti közlekedés megszűnt. Azalatt betanítottam Traversz Pista barátomat, átadtam munkáimat, számadásaimat, elintéztem minden privát ügyemet, és 18-án, amikor a vonatok ismét közlekedtek, elutaztam Szilágy Somlyóra.

Atyai jóakaratű, nemes szívű igazgatómnak, Sztupka Antalnak pár év múlva nagyon sajnálatos körülmények között kellett megválnia a szolgálattól. Székelyhíd környékén nagy hadgyakorlatok voltak, a király is ott volt. Székelyhídon udvari távírdahivatalt rendeztek be, udvari távírdatisztet küldtek le. Egy Fényes nevű, sajnos Bihar megyei, hírlapíró ennek az udvari távírdásznak bizalmába férkőzve elcsent egy - a királynak szóló - táviratot, és annak betűszerinti szövegét egy budapesti lapban közzé tette. Privát távirat volt. Szapáry miniszterelnök közölte benne, hogy a Duna áradása megállott, és a veszély megszűnt. Mivel a távirat szövege német nyelvű volt, az ellenzéki lapok nagy lármát csaptak érte. Baross csak a parlamentben értesült erről, és a nagy zenebonát lecsillapítandó kijelentette, hogy ő máris intézkedett, a felelős nagyváradi postaigazgatót táviratilag nyugdíjazta.

Sztupka valóban megkapta a távirati rendelkezést, és azonnal felutazott, kihallgatást kért. Baross maga elmondta neki a tényállást. A királynak, mint mindig, nem az eredeti táviratlapot kézbesítették, hanem annak tintával írt tisztázatát. Az eredeti blankettákat az udvari távirdász egy szivaros skatulyába rakta a gépasztalon. Onnan Fényes ellopta, de már le is van tartóztatva, és be lesz zárva.

De hiszen nekem az udvari távírdához semmi közöm - szólt Sztupka -, nem tartozik a hatáskörömbe! És kegyelmes uram a szájaskodók lecsillapítására egyszerűen kidobott? Baross próbálta Sztupkát békíteni és visszatartani, de az nagyon önérzetes ember volt, és kijelentette, hogy ő az alatt a Baross alatt, aki ilyesmire képes, nem szolgál tovább, és ragaszkodik nyugdíjaztatásához. Vissza is vonult mindjárt.

12 év Szilágysonilyón

1888. március 18-án érkeztem Somlyóra Józsi nagyapóékhoz, éppen József napi vacsorához, ahol örömmel fogadtak. Náluk is maradtam ellátásra, amíg saját háztartásomat berendezem. Másnap átvettem a postát, Fiiért hazaküldtem, és neki fogtam rendet csinálni.

169