Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
Szétrakattam az igazgató úrral az iratokat négy csomóba, és amikor a szolga kiment, el kezdtem új igazgatómat tanítani éppen úgy, mint annak idején dr. Novotny engem tanított. Megbeszéltünk minden ügyet, amelyet neki tettünk félre. Aztán behoztam egy pár aktát, amely az egyesítésre vonatkozott, és megismertettem véle az ügyek állását. Mikor aztán a ház ügye került sorra, akkor kifakadt. Hát már előre elvették a lakásomat ? Hiszen én biztosra vettem, hogy itt kényelmes kincstári lakást kapok! Igazán kedvem volna felmenni, és a miniszternek visszaadni megbízatásomat kivált ez után a szíves fogadtatás után, amelyben a tanácsos úr részeltetett. Se lakás, se személyzet, én magam is járatlan vagyok, hogy csináljak én ebből igazgatóságot! Biztattam, hiszen ez a lakásügy még nincs elrontva. Ez egy háromnapos határidőre készült rögtönzés, amely abból a feltevésből indult ki, hogy Reményffy úr lesz az igazgató, és ő nem reflektál a kincstári lakásra. Ma más a helyzet. Csinálunk egy újabb tervezetet úgy, hogy a lakás megmaradjon. Elővettem a házterv impúrumát19, és megmagyaráztam igazgató uramnak, hogy a szállító postamester lakásának elvételével és az inspekciós szobával elegendő irodahelyiség biztosítható. A raktárak és istállók is szolid építésűek, és átalakíthatok. Shaa postamester nem megy ki? - kérdi az igazgató. Akkor felmondjuk neki a szerződést - feleltem. Moldoványi, a szállító postamester gazdag ember. A Kőfaragó utcán jó háza van és közel ide, Kisjenön szép birtoka. Agglegény, semmi panasza nem lehet. Az ő kincstári lakásra való igénye éppen olyan idejét múlt dolog, mint az 8postamesteri címe és 10 forint havi tiszti fizetése. Tessék majd felmenni, és ezt személyesen elintézni a minisztériumban! Máris felmenjek, mikor csak most jöttem ide? - kérdi direktorom. Lesz itt még egy csomó olyan ügy, amelyet fent referálni kell, de előbb előkészítjük őket - szóltam az új főnökömnek. Ki kell jelölni az egyesítést, ahol lehet, keresztül kell vinni, azután személyzetet tessék kérni, mert így megbukunk. Na fiam - szólt Sztupka -, az a szerencsém, hogy ön így kiismeri itt magát a dolgokban, így már csak bízom abban, hogy megküzdök az itteni nehézségekkel. Aztán elkezdtünk ketten dolgozni, én elkészítettem az új rajzot, és ő is, meg én is megírtuk az előterjesztéseket. Nagyváradon az újvárosi posta- hivatalt a Sas-épületben (a régiben) levő, még Zobel által kivett helyiségbe terveztük távírdával egyesítve. Főnökül Debreczy Imrét, a nyíregyházi távírdafőnököt ajánlottam. A nyíregyházi postafőnök, Huszár Ferenc már idősebb ember, nem fog a távírdából vizsgázni, hát menjen Szatmárra Egressy helyébe. Nyíregyházára menjen Surányi Imre csabai postafőnök. Csabán mai adjon Miavecz a távírdafőnök, mint rangidősebb. Aztán megbeszéltük, hogy legelső sorban kérjen a postaszakból való jogvégzett tanácsost meg titkárt, aki őt felmenti az aktaelintézések alól, hogy szabad kezet kapjon a nagy igazgatóság vezetéséhez, aki őneki tanácsadója lehessen, ne pedig én fiatalember létemre. Kérjen felügyelőt és legalább két embert fogalmazási teendőkre. Aradon és Debrecenben az épület kérdése is megoldandó, hogy az egyesítés keresztülvihető legyen. Egy hét múlva aztán nagy aktacsomóval kelt útra igazgatóm Budapestre. Sugárzó arccal jött haza. Minden előterjesztésünket elfogadták fenn! - mondta örömmel. Ki jön le? - volt első kérdésem. Sípos Kálmán titkár a minisztériumból - felelte. Ez nagyon szerencsés megoldás - feleltem -, ennél jobbat nem is kívánhattunk volna. A 19 Impúrum: piszkozat. 164
