Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
helyiség ügye is úgy lesz elintézve, a főnököké is, amint javasoltuk. Felügyelővé kinevezték Patki Nagy Kálmánt, a nagyváradi távírdahivatali főnököt, és kaptunk két fogalmazógyakornokot Feledi József és Májer Lajos személyében. Az új felügyelőért, az én kedves Kálmán bácsimért azonban aggódtam. O már nem volt fiatalember, és még a 66-iki háborúból idegbajt hozott magával. Ajánlottam neki, hogy legelőször Orosházára menjen ki. A hivatal példás rendben van, a főnök, Zilahy László derék ember. Ki is ment, és egy napon együtt rovancsoltak. Este 6-kor kész lettek, és már csak az utalványnaplók összeadása volt hátra. A felügyelő hozzáfogott a számoláshoz. Számolt, számolt ott magában. 7 óra, majd 8 óra lett, de ő csak számolt. Zilahy megszólította, de mereven ránézett, nem szólt, csak tovább számolt. Zilahy orvost hivatott, és másnap délután szegény Patki Nagy Kálmán meghalt. Sípos Kálmán is lejött, és átvette tőlem az igazgató munkaköréhez tartozó aktákat. Nagyon megdicsért az átmeneti időben való magatartásomért, és mindjárt előterjesztést tett a miniszterhez, hogy jutalmazzanak meg. Kaptam is 50 forint pénzjutalmat. Ez nagy pénz volt akkor. Kistafíroztam magamat belőle. Az elhalt felügyelő helyébe Csatári István felügyelő jött ide Pozsonyból. Zsidó származású volt, de katalizált. Ügyes ember volt, mégis megjárta Barossal. Trencséni főszolgabíró korából jó viszonyban volt vele, és amikor miniszter lett, illőnek tartotta, hogy tisztelegjen előtte. Baross fogadta, és beszélgetés közben azt kérdezte Csatáritól, hogy van-e elegendő postahivatal mindenütt az ő rajonjában. Óh igen, kegyelmes uram - szólt Csatári -, talán kelletténél is több. Mert vannak olyan hegyvidéki szegény tót falvak, ahol alig van a postamesternek dolga. Ott bizony előbb egy-egy jó iskolára lett volna szükség. És ezt mondja nekem a postafelügyelő? - csattant fel Baross. Köszönöm, elég volt! Kegy- vesztetten mehetett haza, ahonnan pár nap múlva át lett helyezve Nagyváradra. Hja, ez már más Baross volt, mint a trencséni főszolgabíró! Nagyon is beleélte magát a félelmetes vasminiszter szerepébe! Csatári aztán elmondta az ő esetét igazgatómnak, aki nem merte kiküldeni, hanem a restancia feldolgozásához ültette. Csatári sokat dolgozott és jól. Sípos is azon módon, Feledi és Májer tanítványaink jól beváltak, és így nemsokára rendbejöttünk. Egy napon az igazgató behívatott valamiért, és megláttam az asztalán a számvevőség kimutatását az előző havi nagy maradványokról és késedelmes beszolgáltatásokról. Felhívtam igazgatóm figyelmét pár csúnya tételre azzal, hogy jó lesz oda Csatárit kiküldeni. Nem lehet - szólt Sztupka -, mert Baross megharagszik. Majd csak akkor haragszik meg igazán - feleltem -, ha ki nem küldjük a felügyelőt, amikor itt van rendelkezésünkre. Azoknál a postamestereknél nyilván hiány van, és ha az igazgató úr nem intézkedik azonnal, a kincstár esetleges káráért kimondhatják reá a felelősséget. Ki volt boldogabb Csatárinál, hogy kimehetett. Első útjában egymás után hat postamestert függesztett fel. Erre aztán a jó Sztupka megijedt. Mit szól majd ehhez a minisztérium? - kérdi tőlem. Azt ne várjuk be - feleltem hanem mi menjünk mindjárt panaszra, és kérjünk rögtön egy harmadik felügyelőt. A kerület nagy, 8 vármegye és két felügyelő sem győzi beutazni. A rendes időnkénti külső ellenőrzés jóformán ismeretlen már odakint. Vannak hivatalok, ahol évek óta nem járt felügyelő. Ezt Sípos is helyesnek tartotta, és rögtön megcsinálta a felterjesztést, amelyre harmadik felügyelőnek leküldték Németh Antal számvizsgálót. 165
