Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
kerületben, csak a hó elején jött haza 2-3 napra. így csak hárman dolgoztunk ott. Reményffy, Nyári Pál fogalmazó, meg én. Reményffy átvette reggel a postát, és hármunk közt szétosztotta, ő a járatnál maradt. Nyárinál voltak a kocsipostai és kártérítési, valamint a jogi ügyek, nálam meg minden egyéb: az összes személyzeti, levélpostai és utalványügyek, még a gazdászati dolgok is. És jöttek a minisztériumból egymás után az egyesítésre vonatkozó utasítások, melyekre előzetes intézkedéseket kellett tenni, véleményeket, javaslatokat előterjeszteni. Jó Rudi bátyánk ezeket csak velem szignálta mondván: Károly öcsém már vizsgázott a távírdából, és úgyis személyzeti referens most. Jött például egy utasítás, hogy három nap alatt tegyünk javaslatot, és küldjünk fel vázrajzot arról, hogy miként fogjuk a jelenlegi épületben a Debrecenből idehelyezendő távíróigazgatósági személyzetet elhelyezni. Megkérdeztem Reményffyt, hogy milyen irányban intézzem ezt el. Talán jó volna a szállító postamester lakását és istállóját is igénybe venni. Ugyanis annak kétszobás és mellékhelyiséges lakása volt az udvari épületben régi idők óta. Nem lehet! - szólt Reményffy. Az neki szerződése alapján kijár. De vegye tervbe az igazgatói lakást, akkor mindjárt lesz elég hely. Én nem reflektálok reá, maradok jelenlegi lakásomban, a fő, hogy az akta három nap alatt felmenjen. O maga biztosra vette, hogy ő lesz az igazgató. Tervrajz nem volt. Felmértem az épületet, és csináltam egy vázlat alaprajzot, és úgy referáltam az ügyet, ahogy Reményffy kívánta. Nemsokára egy hivatalos ajánlott levél jött az ő címére a minisztériumtól, amelyen tanácsos úrnak volt címezve. Mi ez? Miféle cím ez? Küldjék vissza! Nem fogadom el! - szólt hozzánk. Csak tessék felbontani, lássuk mi van benne - mondtuk. Bizony abban tanácsosi kinevezése volt, igazgató pedig nyilván másvalaki lesz. Erre aztán Reményffy bebújt járatjelzői közé. A postát reggel átvette, szétosztotta, azontúl kettőnkre hagyott mindent. A dolog a fejünkre nőtt, már csak a miniszteri ügyiratokat és a megsürgetett ügyeket bírtuk elintézni. Sürgettük Reményffyt, kérjen személyzetet, de hasztalan. Megy, ahogy megy! - volt a választ. Sztupka Antalról Egy reggel aztán nyílik az ajtó, és Reményffyvel egy úr jön be. Magas, szép férfi, kissé őszes, tartásán látszott, hogy katonatiszt lehetett valamikor. Na barátom - szólt Reményffy -, itt az egész direkció! Pali meg Károly öcsém. Becsülje meg őket, mert jól értik dolgukat, de meg hát több sincs! Na, Isten áldja meg! Nekem dolgom van! Imre, vigye be a postát az igazgató úrnak! - szólt még a szolgának. Az új igazgató Sztupka Antal, a minisztériumba beosztva volt távírda titkár, megismerkedett velünk, és csodálkozva kérdezte, hogy lehet az, hogy csak ketten vagyunk. Megadtuk a felvilágosítást. Bement aztán az irodájába. Egy ki idő múlva jön a szolga hozzám: Tessék bejönni az igazgató úrhoz! Fiam - szólt hozzám az igazgató -, itt Imre azt állítja, hogy csak önhöz forduljak, mert ön az, aki mindent legjobban tud. Hát, segítsen ki, mert én sem a postaszolgálatot nem ismerem, sem igazgatóságot nem vezettem. Nevetve mondtam: Ennek csak annyiban van alapja, hogy én itt már három éve dolgozom, és az öreg igazgatómmal a nyelv miatt együtt dolgoztam. Menni fog ez, csak fogjunk hozzá! Imre, bontsa a leveleket! 163
