Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

zetlen embernek városi és megyei ügyekben is szava volt. Első rangú közgazdasági szaktekintélynek ismerték el. Majd a politikával is foglalkozni kezdett, éspedig sikerrel.

Abban az időben, a 90-es években lett báró Bánffy Dezső, Szolnok Doboka és Beszterce Naszód megyék főispánja a képviselőház elnöke. Zobel kezdeményezésére felajánlották neki az üresedésben volt szilágysomlyói képviselői mandátumot, és a báró azt el is fogadta. A választást Zobelre bízta, nála volt a pártkassza is. Bánffy nagy zsidóbarát volt, mert Erdélyben az oláhokkal szemben a zsidók jó szövetségesei voltak. A választás idején valamennyi szilágysomlyói zsidó kortese volt Bánffynak, és a zsinagógában imádkoztak győzelméért. Ez felesleges buzgólkodás volt, mert Lipót bácsi előre jól elrendezett mindent. Bánffyval szemben Lázár István birtokos, Bánffy szilágynagyfalusi bérlője lépett fel 48-as programmal mint ellenjelölt, mert választási harcnak kellett lennie, és a bárónak 700 szótöbbséggel kellett győznie, ami pontosan meg is lett.

Bánffy nemsokára miniszterelnök lett. Lejött Szilágysomlyóra programbeszédét elmondani. A városháza udvarán mondta el akkor feltűnést keltő beszédét, a folyamatban lévő kiegyezési tárgyalásokról elmondván, hogy egy fillérrel sem adunk többet, mint amennyivel tartozunk, de ajándékot sem fogadunk el az osztrákoktól.

Meggyűlt a dolgom akkor a postámon. 40 hírlaptudósító jött le, hogy a beszédet nyomban megtáviratozza lapjának. Intézkedtem előre, három direktvonalat kaptam Budapestre. Jó személyzetem volt, és a legnehezebb részt magamra vállaltam: Sturm Albertnek, a Pester Lloyd tudósítójának 5000 szavas táviratát, amely németül, gótbetűkkel és komisz kézírással volt megírva. Este 8-ra készen lettünk.

Bánffy Zobelék vendége volt. Este megkérdeztettem, hogy éjjel érkező távirataival mi történjék. Mondják meg a postafőnök úrnak, hogy köszönöm a sok fáradozásukat, de nekem éjjel hagyjanak békét, ki akarom magamat aludni - volt a válasz. Ezt körözvényként leadtam Nagyváradnak, Debrecennek, Kolozsvárnak és Budapestnek. Éljen Bánffy! - felelték.

Zobel érdemei elismeréséül magas rendjelet kapott, már nem emlékszem, hogy Vaskorona vagy Lipót-rend volt-e, pedig megmutatta, német dekrétum volt mellette, amely szerint a tulajdonos halála esetén az ordó visszaküldendő a kabinetirodának. így hát a Barosstól kapott sebre is flastrom került. Zobel el is jött a postára diskurálni. Kérésemre a személyzet részére igen kedvező feltételek mellett hitelt nyújtott: ingatlan megszerzése céljára. 1911-ben, amikor onnan eljöttem, már valamennyinek csinos háza, kertje volt, egy párnak szőlője is.

Belussi Baross Gáborról

A vasminiszterről természetesen csak azt írom meg, ami az itt leírt eseményekhez tartozik, amit olyanoktól hallottam, akik őt személyesen ismerték, valamint azt, ami a postatisztviselők között szájról szájra járt, esetleg azt, ami az akkori lapokban megjelent, és emlékezetemben megmaradt.

Baross Trencsénben főszolgabíró volt. Nagy tehetségű és kiválóan erélyes embernek ismerték. A szabadelvű párt beválasztotta a képviselőházba, ahol csakhamar feltűnt a bizottságban kifejtett ernyedhetetlen tevékenységével. Az öreg Tisza Kálmán is figyelmes lett rá. Egy alkalommal, a földművelési tárca költségvetésének bizottsági tárgyalása során az előadó beteg lett. Tisza a fiatal Barosst magához hivatta, és rábízta az előadó he159