Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

jött vizsgázni, a jó szerencsére bízván magát. A vizsgán aztán igen ravaszul viselkedett. Ha olyan kérdést kapott, amelyre tudott felelni, arról addig beszélt, amíg Zobel el nem hallgattatta. Ha valamit nem tudott, akkor megismételtette a kérdést, és még ő faggatta ki a cenzort addig, míg mégis elfogadhatóan válaszolt. Nem is mertem beírni a klasszifiká- ciót, vártam, mi lesz ebből. Azt mondja a végén Zobel Lipót: Péreky úr, maga nem thanulta semmit! De látom, hogy ügyes ember, és képes lesz megtanulni mindazt, amire szüksége lesz a postán. Ígérje meg nekem, hogy amit most elmulasztott, azt becsületesen pótolni fogja! Sándor teljesen odavolt, becsületszavát adta, és Zobel átengedte.

Egy kurtán-furcsán elintézett aktájából aztán csakugyan baj lett. Rendelet érkezett, akkor először, a minisztertől, hogy írjuk össze mozgósítás vagy háború esetére a bevonulásra kötelezetteket, és készítsünk tervezetet azok pótlására. Zobel nem volt otthon. Én rögtön hozzáfogtam az adatok összeírásához, külön kimutatást csináltam a kincstári és nem kincstári hadkötelesekről, és tervezetet a bevonulok pótlására berendelhető, főképp postamesteri családtagokról. Az igazgatónak az aktával együtt kész adatokat adtam át. Kár volt fáradni - mondta Zobel —, de ha már megvan, felküldjük. Majd megírom én nekik a magam véleményét. Mit tudják ők mi a háború? Die Leute oben versieken ja nichts davon! Én 54-ben kint voltam a táborban, 59-et, 66-ot és 79-et a postán értem meg, és tudom, hogy az ilyen előre való tervezgetés nem ér semmit. Nem kell egyéb, mint az igazgatónak kiterjedt hatáskör, hogy mozgósítás esetén saját hatáskörében és felelősségére az adott viszonyok között lehető módon intézkedjék. Jelentését ehhez képest is fogalmazta meg, amely valami fensőbbséges, oktató módon hangzott.

Én hallottam már, hogy Baross a hadsereggel összefüggésben lévő ügyeket saját elbírálásául tartja fenn, és aggódtam, hogy ezt nem tűri el. Szóltam is Reményffynek, hogy ebből baj lehet, de ő azt felelte: Az Zobel baja lesz, ő nem tűr el semmiféle figyelmeztetést, beleszólást a saját aktáiba, csak menjen fel, ahogy ő megírta, szó szerint.

Pár hét múlva Baross lejött Aradra. Zobel előre odautazott, amint kötelessége volt, hogy ott legyen a tisztelgésnél, ha a miniszter a kerületbe jön. Rá harmadnap reggel a szolga nekem hozza az igazgató íróasztalának fiókkulcsait azzal az üzenettel, hogy az ott lévő aktákat vegyem át, intézzem el, mert ő nem jön be többé a hivatalba. Egyébként a királyi tanácsos úr beteg, ő most orvosért megy. Reményffy aztán megtudta, hogy mi történt Aradon. Amint Baross meglátta a tisztelgők között Zobelt, végignézett rajta, és hangosan rászólt: Hát ön még mindig szolgál, még most sem ment nyugdíjba? - aztán hátat fordított neki. Szegény Lipót úr persze betegen jött haza, és a nyakamba lökött mindent.

Zobelék ezután Szilágysomlyóra költöztek. Ott az asszonynak, aki Bagossy leány volt, birtoka volt, amelyet Zobel a többi örököstől már régebben magához váltott. A düledező régi kúria helyén kényelmes villát építtetett, amely 4 hold szép parkban feküdt. Mintegy 15 hold jó föld és egy szép szőlő is tartozott hozzá. A gazdálkodást Zobelné vezette. Zobel is talált magának való foglalkozást. A Kraszna megyei takarékpénztár akkor bukófélben volt, annak vezetését az érdekelt váradi bankok felkérésére átvette, és megmentette a bukástól. Amikor 1888-ban odakerültem főnöknek, akkor ő már nagy tekintély volt. Bankjának pesti pénzintézeteknél és az O. M. Banknál tekintélyes összegű visszle- számítolási hitelt szerzett. Az emberek áldották, mert sokaknak a vagyonát mentette meg, és a kis város kereskedelme fellendült. Ő aztán ott elemében volt, nagy tapasztalata, emberismerete és gyakorlati üzleti érzéke érvényesült. Mint anyagilag független és ön158