Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról

felelőt, mint az orvos a műszereit. Oh, de ne higgyük, hogy egyféle folyadékkal vagy kenőccsel megelégszik! Nem! Legalább 5-6 féle különböző sűrűségű kenőcsöt és folyadékot használ fel. Minden egyes kenőcs után persze jó sokáig tartó kefélés és fényesítés következik. Közben a páciens angyali türelemmel olvassa a lepedőnyi újságját, és figyeli az elkerülhetetlenül szükséges rádió vagy gramofon legújabb tangóslágerét. És gondoljunk arra, hogy ez a művelet napjában többször megismétlődik! Mert piszkos cipőt Buenos Airesben igazán csak kolduson lehet látni. Idejük ilyesmire bőven van az argentinoknak, közép-európai értelemben vett komoly munkairamot itt ugyanis ritkán látunk. A munkának a szeretete itt még nem alakult ki. Vad őrjöngő rohanás a pénz után, a gyors meggazdagodási vágy, a gyorsan megszerzett milliók még gyorsabb élvezése, esetleg azok elúszása, ez a fő jellegzetessége az itteni életnek. Élénk bizonyítéka ennek az argentinok Monté Carlója, a híres Mar dél Plata nevű tengeri fürdő kaszinója, amelynek játéktermei forgalmukkal - ha eleganciájukkal nem is - felülmúlják európai mintaképüket. A szellemi élet, a művészetek utáni vágy azonban ismeretlen, vagy csak most van kialakulóban. Aki ezen csodálkozik, az elfelejti, hogy Argentína még kamaszkorát éli, és talán még korai volna a tudomány- és művészetkeresés. Ami olyan lenne, mint az ötéves csodagyerek, akit inkább sajnálunk, mint csodálunk.

Ez a kamaszkor tükröződik egyébként az egész nép viselkedésén is. Jókedvű, dalol, sír, vagy bömböl, ahogy éppen eszébe jut. Az udvariassága lebilincselő, mert megőrizte fajának, a spanyolnak ősi előkelőségét, viszont kamaszkorának tulajdoníthatóan néha sejtelme sincs arról a minimális etikettről, amit ma már a vén Európa majd minden népénél megtalálhatunk. Itt még előfordul, hogy az argentin egy jól sikerült üzlet után egy régi grand29 előkelőségével megy be a borbély és cipótisztító egyesített üzembe, hogy haját és cipőjét újból kifényesíttesse, és utána előkelő kézmozdulattal dob oda egy halom bankjegyet mondván, hogy az összes ott lévő vendég számláját kifizeti. Hányszor megesett viszont, hogy a tiszteletünkre rendezett egy-egy banketten mi, vendégek alig kaptunk helyet, és akkor is csak az asztalok vége felé, mert a helybeliek addigra már elfoglalták az összes többi helyet. Milyen nagyot néztünk akkor is, amikor például az egyik városban a bankettet a színház nézőterén rendezték, közben pedig a páholyokból azok a helybeliek, akiknek a rendesnél is nagyobb késedelem miatt már nem jutott hely az asztalok mellett, nézték, hogyan eszik a sokféle nemzetiség. Ezeken a külsőségeken eleinte lehet bosszankodni, majd mosolyogni, de később éppúgy megértjük, mint az idős ember, aki a gyermek csínytevésein mosolyog.

Az európai kultúrájú embernek azonban majdnem lehetetlen megszokni a lelkiélet ürességét, amire Buenos Airesben panaszkodott minden magyar, akivel beszéltem, bármilyen társadalmi fokon is állt. Külön szomorú fejezete volt élményeimnek az itteni magyarokkal való találkozás. Az otthoni turáni átok is megsokszorozódva dühöng itt. Igaz, hogy az itteni magyar kolónia a legkülönbözőbb eredetű. A kommunizmus után kiszökött forradalmároktól a megszállt területek kiüldözött jó magyarjaiig mindenféle típus megtalálható itt, de legtöbbször teljesen összeveszve, egymást marcangolva. Vannak, akik a hazai jólét helyett szerény kis fizetésű állásban élik a maguk sivár életét, sokan a magyar kéz29 Grand: spanyol főnemes.

135