Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról
ügyesség és finom ízlés alapján az iparban és az Argentínában egyedül méltányolni kezdett művészetben, az iparművészetben találják meg néha bőségesen kenyerüket. Sőt, vannak, akik dél-amerikai fogalmak szerint is gazdagok. De ez az első generáció, ha kiönti szívét, csak panaszt hallat. Argentínában nincsen éhség; aki dolgozni akar, mindig talál munkát, de hol van ez az élet a hazaitól. Ezt mondta a magyar szabó, akinél ruhát varrattam, ezt az utcai magyar kalapvasaló, aki örömmel látta meg a budapesti feliratot a kalapomban, ezt a szállodában lévő magyar pincér, valamint a cipőpucoló, akinél törzsvendég voltam. Ezen kesergett a megszállt területről származó két hadifogolytársam is, akikkel Szibéria után 20 év múltán itt, Argentínában találkoztam. Ez az első generáció honvágya, amely őket lidércnyomásként sírig kíséri, vagy visszahozza az óhazába. Van Buenos Airesnek egy argentinok által is felkarolt magyar kávéháza, ahol persze cigány muzsikál. Egy-egy szomorú magyar nóta után elég végignézni a közönségen, hogy meglássuk, ki a magyar. Sajnos a középosztály és az iparosok második és harmadik nemzedéke már argentin lesz, és Magyarország képe jobban elmosódik a lelkűkben, mint a mieinkben az Ural-menti őshazáé. Szívembe facsarodott a fájdalom, amikor a magyar misék után, amelyeken részt vettem, és ahol egyébként sok magyar volt, a kivándorolt magyarok gyermekeit nem egyszer spanyolul hallottam egymás közt beszélgetni. Nem vigasztalás, de mentségére szolgál az ottani magyaroknak, hogy az olaszok, akik pedig hasonlíthatatlanul nagyobb számban vannak, ugyanerről panaszkodnak. A spanyol asszimilációs erő ellenállhatatlanul szívja magába Európa kivándorlóit. Beszámolóm végére értem. Tudom, hogy az ott töltött két hónap nem jogosít fel arra, hogy Argentínáról véleményt mondjak. Nem is szándékozom. Ezekben a mozaikszerű képekben néhány impressziómat kíséreltem meg elmondani. Egy nagy, erőtől duzzadó nép éli ott fiatal éveit, tele lelkesedéssel, sohasem csüggedő energiával. Nincsen még történelmük, nincsenek lelkesítő vagy szívfacsaró emlékeik a múltból, de - amint ők mondják töretlen optimizmussal - van jövőjük, amelyben rendíthetetlenül hisz népük apraja-nagyja. Dr. Forster Károly írásai a Magyar Posta szaklapban 1921 és 1943 között A szerkesztő szava. 1921/1. szám. 2. p. Adatok a német és a svájci posta 1924. évi működéséről. 1925/5. 1-3. p. A stockholmi légiforgalmi konferencia. 1926/2-6. 11-12. p. Az Egyesült Államok postaigazgatásának jelentése 1924-25. költségvetési évről. 1926/7. 2-4. p. Reformok a német postaigazgatási szolgálat ügykezelésében. 1926/10-11. 6-8. p. A hágai légipostái konferencia. 1927/1. 3-7. p. A posta felelőssége törékeny tárgyakért, folyadékokért és a kereskedelemből származó károkért. 1927/2. 8-15. p. A posta felelőssége a postautalványra és a postatakarékpénztári csekkszámlára befizetett összegért. 1928/3. 16-24. p. A m. kir. posta felelőssége postautalványra (postatakarékpénztári csekkszámlára) befizetett összegért. 1928/5. 32-39. p. 136
