Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001

Dr. báró Szalay Gábor: Előadás a VIII. Egyetemes Postakongresszusról

házikók fehér ablak- és ajtókeretekkel élénkítik a tájat. Hegyes vidéket csak a nagy kirándulásunk alkalmával láttunk, s ennek flórája, jellege igen emlékeztetett engem a mi Felvidékünkre.

Vasutjaik nemcsak gyorsak és pontosak, hanem kocsijaik rendkívül kényelmesek és tiszták is. Az I. és II. osztály teljesen egyforma; I. osztály csak az éjjeli gyorsvonatokon van, akkor a II. osztályú vagon jelzésére reárakják az osztály” jelzést, a fülkébe pedig 4 helyett csak 2 ember foglal helyet. Termes kocsik is vannak a II. osztályban, amelyben kényelmes, számozott fotelekben elhelyezkedve gyönyörködhetik az ember a vidékben. A legtöbb kaputos ember itt is, mint Németországban III. osztályon utazik, amelynek fapadjain - a gyorsvonatokon legalább - egy kevés pámázás is van. Az étkezőkocsiban élveztük először a svéd konyha különféle különlegességeit, amelyek az idegennek eleinte nagyon ízlenek, de a nekünk szokatlan étkezési renddel s csodálatos étlap-összeállításaikkal az ember gyomra mihamarébb hadilábra kerül; a kongresszus orvosának észleletei szerint azok a kongresszisták, akik felkeresték, ilyenféle bajok miatt kérték tanácsát. Úgy a déli löncsöt, mint az esti ebédet (5 és 8 óra között) bevezeti az ún. „smörgesbrod”, az előételek és az ínyencségek tömege, mint: vaj, sajt, hering minden esetben s azonfelül különféle szardíniák, sonkák, rénszarvashús, tojás és gombaételek, füstöltangolna és lazac stb. Ezekkel az ember jóllakik, mielőtt a tulajdonképpeni evéshez fogna. Alöncs vagy ebéd rövid és nem nagyon kiadós: hal, hús egy-két ízetlen főtt krumplival, főzelék majdnem soha, s utána gyümölcs, az eperidény alatt rendszerint eper, hozzája fagyasztott tejszínhabbal. A mi gyúrt vagy édes tésztáinkat abszolúte nem ismerik. így rendszerint 2 órával evés után már éhesek vagyunk, evéskor azonban a smörgosszal elrontván étvágyunkat, keveset eszünk, s röviddel utána ismét korog a gyomrunk. Stockholmnak talán legelső restaurantjait kivéve rendszerint nők szolgálnak ki, s a szerzett tapasztalatok után szinte az a gyanúnk támadt, hogy talán valamely rendőri szabály tiltja a csinosabb vagy egy bizonyos koron túl nem haladt nők alkalmazását. Legtöbben csak svédül beszélnek, s így eleinte, míg a legszükségesebb kulináris elnevezésekkel tisztába nem jöttünk, némi nehézségink voltak az ételrendelésnél, különösen, ha valamely rendes menütől eltérő ételt szerettünk volna rendelni. Italok tekintetében Svédországban már több év óta korlátozó törvény áll fenn, amelyet javaslattevője után „Bratt-törvénynek” hívnak, s amelynek célja az alkohol élvezetét, különösen az alsóbb néposztályokban korlátok közé szorítani. Eszerint szeszt csak egy kupicával s csak étel egyidejű fogyasztása esetén szolgálnak fel. Bort kaphatni, de ez drága, mert csakis külföldi, német és francia van, sörük pedig 6-8 fokos lévén könnyű és rossz. Az 5 centilitemyi snapszot, ahogy ők is nevezik a pálinkát, a smörgesbrod fogyasztása közben hörpintik fel nagy élvezettel. Az ebéd végén pedig jön a híres svéd puncs, amelytől veszedelmes gyorsasággal be lehet rúgni, ha nem tudja az ember, hogyan kell azt inni. Mi megtanultuk mindjárt az elején a svéd vezérigazgató szívességéből, és egyben megtanultuk azt is, hogyan szoktak a restrikciós törvény szigorán enyhíteni a stockholmiak. Vacsora után elvitt egy gyönyörű kilátással bíró teraszra, a város déli részében, ahol a táj szépségein kívül a puncsban is gyönyörködni kívántunk. Minthogy azonban puncsot ételfogyasztás nélkül adni Bratt-apó jóvoltából tilos, előbb egy kis tojásos, sonkás kanapét kellett rendelni, amiből a forma kedvéért egy harapást ettünk, s erre megkapván a szeszfogyasztásra jogosító cédulkát, jöhetett a puncs, korlátlan mennyiségben. Jégbe hűtve hozták a flaskát, amelyből nagyobb likőrös pohárba csak egy ujjnyit

88