Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Dr. báró Szalay Gábor: Előadás a VIII. Egyetemes Postakongresszusról
töltenek, amit aztán nagy „skálozás” (éljenzés) közben egyszerre isznak meg. Pompásan csúszik az olajos édes szesz, amelyből így, nem túl gyorsan, egymásután s közbe-közbe feketekávét vagy Ramlősa nevű ásványvizet iva, szép mennyiséget lehet legyűrni anélkül, hogy fejünk azt megérezné. Számos restaurantot volt alkalmunk felkeresni stockholmi tartózkodásunk alatt, ezek közül kettőt szeretnék érdekességként felemlíteni. Az egyik a Babel nevű, amely Stockholm két felhőkarcolójának egyikében, annak tetején, 17 emeletnyi magasságban van, s ahonnan remek kilátás nyílik az egész városra s a körülötte lévő szigettengerre. A másik, ellentétben ezzel, a föld alatt van: Gyllene Freden’s Kallaren (az arany béke pincéje) a neve, ahol Bellmann, a svédek XVIII. század végén élt kedves költője énekelte bohém társaságában saját dalait, igen sokszor emelkedett hangulatban. A Stockholm legrégibb negyedében fekvő kis házban oly szűk csigalépcsőn kell lemenni, amelyen éppen elfér egy ember, míg a keskeny hosszú dongábólthajtású pincébe érünk, amelynek közepén hosszú asztal mellett, egyszerű parasztszékeken foglalunk helyet. Villanyvilágítás az van ugyan, de egyébként teljesen úgy van berendezve, mint ahogy az Bellmann idejében volt. Jó konyhája nemcsak a stockholmiakat csalja ide, hanem a legtöbb idegent is. Legtöbbször mégis a Rosenbad nevű restaurantban ültünk, nem csak mert 3 lépésnyire volt működésünk színterétől, a Parlamenttől, hanem mert esténként ott hallhattuk Sovánka Nándor cigánybandáját, amely a sok jazz, shimmy és operaegyveleg között játszott magyar nótáival mindig tapsot aratott az ottani hallgatóság között. A svédek hamar megnyerték szívünket. Nem expanzív természetűek, de a másik iránt általában véve mindenki figyelmes és barátságos. Meg van bennük a német faj pontossága és megbízhatósága a poroszok kellemetlen sarkossága és önteltsége nélkül. Az általános illedelmesség, a becsületesség és a műveltség az alsóbb néposztályokban is szembeötlő, kellemesen érintett, ami tőlünk jövet, ahol különösen a háború óta az erkölcsök, az egymással való érintkezés annyira eldurvultak. Ott vonaton, villamoson szinte örül az egyik, ha a másiknak valami szívességet tehet, rajta segíthet, neki helyet adhat; ha villamosra akarunk felszállni, de közben őrült tempóban száguldó autó jön az úttesten, a sofőr kezével int, s mi nyugodtan felszállhatunk, mert biztosak vagyunk, hogy megáll, és megvárja, amíg a kocsira szálltunk. Becsületességükre jellemző, hogy az úttest szélén gyakran lehet látni gazdátlan biciklit, autót, motorbiciklit; gazdája nyugodtan végzi teendőit a házban, mert tudja, hogy kiérve a házból ott találja tulajdonát. Az országúton vagy Stockholm szívében, a rakparton, ott állnak éjjelen át is az üres tejeskannák őrizetlenül várva, hogy tulajdonosuk érte jöjjön, idegen sohasem viszi azokat el. Mikor az 50 éves jubileum alkalmából az operaelőadás után a városházára a bankettre mentünk, a belga vezérigazgató, aki gyalog tette meg a 10 percnyi utat, útközben elvesztette értékes esernyőjét, valahogy lecsúszott karjáról. Már elsiratta, amikor harmadnap eszébe jutott elmenni a rendőrfőkapitányságra, bejelenteni veszteségét, s ott nagy örömére átadták neki esernyőjét a talált tárgyak tömkelegéből. Svédországban az ipar fejlettsége folytán a munkásság száma eléggé tekintélyes; jóformán mind szociáldemokraták, azonban akárcsak Németországban, ők is nemzeti érzé- sűek és elsősorban jó svédek. Már volt egyszer szocialista többség a parlamentben s szocialista minisztérium, amelynek élén az ismert nevű Branting állott. Most szeptemberben, a kongresszus befejezése után általános választások voltak, amelyeken, amint azt előre 89