Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001

Dr. báró Szalay Gábor: Előadás a VIII. Egyetemes Postakongresszusról

oly országban gyűlik össze, mint Svédország, amely - és amelynek népe - távoli fekvésénél és a köztünk való gyér érintkezésnél fogva aránylag kevéssé ismert nálunk.

Midőn négy év előtt Madridban egyhangúlag elhatároztatott, hogy a következő kongresszus színhelye Svédország fővárosa lesz, az elhatározást követett hosszan tartó zúgó taps mutatta, mily szimpátiával fogadta ezt a kongresszus minden tagja. Elismerés volt ez a madridi kongresszuson szerepelt svéd küldöttség komoly és értékes munkájáért, kifejezése a rokonszenvnek, amelyet e küldöttség minden tagja a többi országok képviselői körében maga iránt keltett. Biztos ugyan, hogy latba esett a hely megválasztásánál Svédországnak a világháborúban tanúsított semlegessége is, mert az egykori ellenfelek egyike sem érezte magát feszélyezve e választás által; ez azonban nem von le semmit a svéd küldöttség érdemeiből, sőt csak öregbíti azokat.

Az energia s temperamentum, az erős akarat és ügyesség, amelyet a svéd vezérigazgatóban megismerni tanultunk, kétséget nem hagyott az iránt, hogy a stockholmi kongresszus az elhatározott időben össze is fog ülni, s sejtethette velünk, hogy az minden tekintetben jól lesz megrendezve.

S ebben nem is csalódtunk. Már az év elején s azóta mind sűrűbben jöttek, a berni nemzetközi postairoda utján, a különféle értesítések a svéd igazgatás részéről, amelyek a kiküldöttek utazását és az ott tartózkodását illetően különféle útmutatásokat tartalmaztak. Például tavasszal már minden delegátusnak küldtek egy kis kékkötésű könyvet, amely svéd grammatikát, írást és kiejtési szabályokat és a legszükségesebb mondatokat tartalmazta svéd nyelven, nehogy útközben s később a városban a svédek aránylag kevés külföldi nyelvismerete miatt zavarba kerüljünk. Előre küldtek kis kék-sárga színű cédulákat,

A Postamúzeum könyvtárában őrzött névre szóló kongresszusi kiadvány első kötete

86