Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Dr. báró Szalay Gábor: Előadás a VIII. Egyetemes Postakongresszusról
amelyeket névvel és címmel ellátva poggyászainkra kellett ragasztanunk, hogy a határon a svéd vámhatóságok akadály nélkül átbocsássanak, s megérkezvén a poggyászok kinek- kinek kijelölt lakására baj nélkül eljuttathatók legyenek. Az óriás gőzkompon, amely szállította vasúti kocsinkat, a német Sassnitzból négy órai tengeri út után Trelleborgban értünk svéd földre, ahol illedelmes svéd vámtisztviselő katonás köszöntéssel intézte el a vámvizsgálatot, s csupán szesz és dohány iránt érdeklődött, természetesen nemleges eredménnyel. E kis kikötőhelytől egy félórányi utazás után értünk Malmőbe, egy nagyobb vasúti csomóponthoz, ahol átrendezik a vonatot, s ahol vagy 20 percig tartózkodtunk. Itt fogadott a svéd postaigazgatás egy kiküldöttje, aki rögtön felismerte bennünk a külföldieket, telefonon közölte Stockholmba átutazásunkat, és átadta mindegyikünknek a kis kongresszusi jelvényt - egy kis kék pajzs a postakürttel és a svéd koronával díszítve amelyet azóta egész hazatérésünkig a gomblyukunkban hord- tunk, számos hasznát véve annak (pl. szabad közlekedés a villamoson és a múzeumokban). Este Stockholmban a pályaudvaron várt a kongresszus svéd főtitkára, Lager - kedves madridi ismerősünk - vezérkarával s a magyar követség küldötte, s szívélyes fogadtatás után szállásunkra röpítettek autójukon. Ez csak az első ízelítő volt rendezésük figyelmességéről, kitűnőségéről. Nagyobb próbára állította azt a megnyitás napja, amikor az ünnepélyes megnyitás és este a városházán óriási bankett volt a programon. Az országházából a királyi palotába vonulás, az egész megnyitási szertartás a legkisebb részletig át volt gondolva, és bámulatos precizitással végrehajtva, sehol torlódás, zavar, sietség, kapkodásnak nyoma sem volt. A városházán több mint 500 ember vett részt a tiszteletünkre adott estebéden. Mindenkinek előre ki volt jelölve a helye, ki volt jelölve, melyik számú ajtón kell bemennie a terembe, hogy keresés nélkül megtalálja asztalát, s mindenkinek terítéke mellett ott volt a kis nyomtatott füzet, amelyben a résztvevők előbb sorszám, aztán abc névsor szerint fel voltak sorolva, úgyhogy mindenki megkereshette a teremben ismerősét, vagy megnézhette, hogy ez vagy az az úr kicsoda. A kongresszus tartama alatt Stockholmból Svédország északi részébe tett 5 napos kirándulásunk ugyanilyen pontossággal volt rendezve; a különvonatok menetrendjétől az itt vagy ott fogyasztott ebéd menüjéig minden előre le volt írva, el volt rendezve, és pontosan végrehajtva. Juhiin vezérigazgató maga volt az, aki a legtöbb esetben az utolsó részletig intézkedett mindenben; egy vezérkari főnök sem dolgozhatott volna jobban. Az ország egy részén, kb. egyharmadán keresztülutaztunk már, amidőn a Trelleborgtól Stockholmig való utat (649 km-t) tettük meg. Az első, ami svéd földre érve megkapott minket, hogy itt július 1-jén még éppen virágzásban volt az orgona, s több más virág is, amely tavasszal virágzik nálunk. Stockholmban is számos kora tavaszi virágot láttunk a gyönyörűen ápolt nyilvános kertekben, s viszont amikor augusztus 28-án távoztunk, már az őszi virágok, őszirózsák voltak virágozásban, és vöröslöttek az erdőszélek a kedves erika virágtól. A nyár itt rövid, tulajdonképpen június utolsó harmadától augusztus közepéig tart, ezalatt kell a szegény virágoknak iparkodni, hogy nyíljanak, különben lekésnének. A vidék, amelyen átutaztunk lapos, dombokat is alig láttunk. Roppant gazdag az ország fában, erdőkben: a fenyőfa és a karcsú fehértörzsű nyírfa azok, amelyeket legtöbbet láttunk. A föld alól minduntalan előkandikálnak a simára kopott sziklák, s az erdőt, földeket itt is, ott is megszakítják a folyók, csatornák, patakok, belvizek, amelyekben Svédország bővelkedik. Közbe-közbe szétszórva mindenütt kis magas tetejű, sötétvörös-bama 87
