Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Urbán Gyöngyi: Visszaemlékezések és vallomások

szűnne a múzeumba járás. Bár ez Magyarországon még nem igazi veszély, egyrészt az Internet nem terjedt el annyira, másrészt a szülők és az iskolák is viszik múzeumba a gyerekeket. Fontos pedagógiai és nevelőmunkának tartom azt is, hogy a Puskás Tivadar Távközlési Technikum és más szakoktatási intézmények diákjai megismerjék leendő szakmájuk múltját, és ehhez nagy segítséget nyújt a múzeum azzal, hogy lehetőséget ad kihelyezett tanórák megtartására a diósdi vagy a telefónia-történeti múzeumban.

Az általánosítások után elmondhatom, hogy az Antenna Hungáriánál nagyon fontos a régi dolgok megőrzése, a múzeumi gondolat. Mi is érezzük, hogy egyre sürgetőbb az archiválási szabályzat kiadása, mert az elmúlt években, évtizedekben a fejlődés nagyon felgyorsult, és a múzeum önerejéből nem képes ezt követni, nem tudja beszerezni a tárgyakat, így aztán nagyon sok tárgy elveszhet, és tényleg csak fénykép marad utánuk. Az Antenna Hungária részéről az anyagi hozzájárulás elvei adottak, bár ez nehéz kérdés, mert a cégnek minden területen az a szándéka, hogy visszafogja a költségeket. Önmagában a múzeum egy nagyon nemes cél, de amikor ilyenből 6-8-10 van, akkor választani kell, és ez a választás nagyon nehéz. Az együttműködésnek más oldalai is vannak, a személyes kapcsolatokon még sokat lehetne javítani, semmiképpen sem elegendő, ha csak a vezetők között van jó kapcsolat, de a dolgozók nem is ismerik egymást. Sajnos, a kollegák közül kevesen járnak a múzeumba, de önöknek is gyakrabban kellene kérdezni: Talán többet segíthetnénk a munkájukban, mert az itt dolgozók általában ismerik egy-egy tárgy szinte teljes „életpályáját”, vagy például a nyugdíjas generáció, biztos vagyok benne, nagyon szívesen segítene bizonyos tárgyak beazonosításában, esetleg működővé tételében. Nagyon fontosnak érzem a televíziózás, rádiózás történetének pontos megírását. Sugár Gusztáv könyvei nagyon jók, de az azóta eltelt időkről is kellene írni. Ezt két éve megpróbáltuk „ házon belül”, de sajnos a kezdeményezés hamar szétesett. A pontos tényfeltárással pótolhatnánk azt is, ami a Sugár-könyvekből kimaradt, hiszen élnek még néhányan a nagy öregek közül, akik a magyar televíziózást elindították. Ők sok érdekes történetet tudnának mesélni, amelyekkel emberközelibbé tehetnénk a sokak számára csak száraz technikatörténeti tényeket.

Dr. Oláh László - a Postások Szakmai Egyesületének elnöke, a Posta című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke: „A postamúzeumok postai szentélyek... ”

A régi pozíciómban igyekeztem sokat tenni a Postamúzeum érdekében, és nagyon sajnálom, hogy a magyar posta még a szétválás előtt nem helyezett nagyobb hangsúlyt a Postamúzeum gazdagítására, fejlesztésére. Több éves nemzetközi tapasztalataim, hivatalos látogatásaim alapján azt mondhatom, hogy a világ sok országában a Postamúzeumokat, Bélyegmúzeumokat nemzeti kincsnek tekintik. Kis túlzással ezek máshol „postai szentélyek”, amelyek bemutatják a teljes postatörténetet, a vezetőszemélyiségeket. Amikor 1990- ben a szétválás megtörtént, még inkább elkeseredtem, mert félő volt, hogy a Postamúzeum esetleg megszűnik. Aztán az alapítvánnyal megoldódott a helyzet, és azt hiszem, a mi viszonyaink között ez volt a lehető legjobb megoldás. Az alapítvány létrehozásával végül is sikerült olyan szervezeti, jogi keretet létrehozni, amely mindhárom ágazatnak megfelelt, és így be lehet mutatni az érdeklődőknek a posta- és távközlés-történeti emlékeket.

208