Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Urbán Gyöngyi: Visszaemlékezések és vallomások

Tudomásom szerint a legtöbb nyugat-európai országban a postának, a távközlésnek, a rádiózásnak-televíziózásnak külön, önálló múzeuma van. Bármerre jártam, azt tapasztaltam, a postamúzeumok reneszánszukat élik, mert csak a postatörténeti anyagokkal kell foglalkozniuk, nagyobb anyagi támogatásokat kapnak, mert a posták sokkal inkább a büszkeségüknek, sőt akár még reklámhordozónak is tartják a múzeumukat. A postamúzeumok mindenütt nagyon szép környezetben várják a látogatókat, de a nagyközönség többet tud róluk, mint nálunk, mert nálunk csak egy nagyon szűk réteg látogatja a Postamúzeumot. Tőlünk nyugatabbra nagyobb publicitást adnak a postatörténetnek, mint a kultúra részének, az emberi kapcsolattartás egyik jelentős területének. A magyar Postamúzeum is nagyon szép, patinás épületben van, nagy hiba lenne ezt a belvárosi helyet feladni, de számomra úgy tűnik, hogy kevés itt a hely.

Úgy érzem, a Magyar Posta Részvénytársaságnak nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a múzeumra, és megfelelő nagyságú és színvonalú helyet biztosítani, hogy ne aprózódjon szét a gyűjtemény. De a múzeumnak és a postának is sokkal nagyobb reklámtevékenységet kellene kifejteni, hogy többen tudjanak az aktuális kiállításokról és egyáltalán a múzeumok létezéséről. A - bátran mondhatom - világszínvonalú Bélyegmúzeumunkról is kevesen tudnak, pedig a gyerekek és a felnőttek között is biztosan nagyon sok érdeklődő lenne. Sajnos, azt is tudom, hogy a szakma sem igazán érdeklődik, mert az alapítók dolgozói és családtagjai hiába látogathatják ingyen a múzeumokat, nemigen élnek ezzel a lehetőséggel.

A postás múlt, a szakma kisebb-nagyobb eseményeire a múzeumnak kell felhívnia a figyelmet, meg kell ezekről emlékezni, és akkor a szakma talán jobban érdeklődik majd. Például a gépi levélfeldolgozás, a szállítószolgálat vagy az EMS-posta évfordulóira kisebb kamara-kiállításokat lehetne rendezni. A vándorkiállításokat is jó kezdeményezésnek érzem, mert így a kisebb helyeken is megemlékezhetnek az évfordulókról, eseményekről. Az évkönyv is egy nagyon jó kezdeményezés, de hol lehet ehhez hozzájutni? Aki nem kap ajándékba, az nem is igen tudja, hogy létezik ilyen.

A múzeum rendezvényei mindig nagy élményt jelentenek, és csak sajnálhatják azok, akik nem tudnak róla, vagy nem jönnek el. Arra is jobban fel kell hívni a figyelmet, hogy egyes régi postai vezetők hagyatéka, feljegyzései is a múzeumban vannak, és ezek fontos történelmi emlékek. A mai vezetők figyelmébe kellene ajánlani, hogy postai levelezésüket, okmányaikat adják a múzeumnak, mert pár év múlva ezek is történelmi jelentőségű dokumentumok, források lehetnek, hiszen nem a rendeletek, szabályozások jelentik az igazi történelmet, hanem ami mögöttük van. Ezért mindenképpen szükség lenne a magyar posta részéről is egy archiválási utasítás kiadására, hogy fontos dolgok ne veszhessenek el.

Dr. Lajtha György - a Magyar távközlés című folyóirat felelős szerkesztője: „A múzeumok a haladásnak, a gondolkodó embernek kell, hogy emléket állítsanak... ”

A múzeumok célja, véleményem szerint, hogy a múltról, a múltból tárgyi emlékeket mutassanak be, de ezek a tárgyak sohasem önmagukért kerülnek bemutatásra, hanem mint emberi alkotások, az emberi szellem termékei, tehát a múzeumok a haladásnak, a gondolkodó embernek kell, hogy emléket állítsanak. Legfontosabb céljuk, hogy ne hagyják elfe209