Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata

Szorongó szívvel indultam el. Hazafelé menet egyre jobban megnyugodtam. A környéken már kevésbé látszottak a háború nyomai. Itt-ott nagyon frissen ásott sírokat lehetett látni, de az épületek, házak épek voltak. Végre hazaértem. A lakásunkat szovjet katonák vették igénybe. A szemben lévő villában Malinovszky marsall36 volt megszállva. Betértem a szomszéd házba, amelyet a Svájci Vöröskereszt vett védnöksége alá, mert tudtam, hogy a feleségem és kislányom itt kapott menedéket. Nagy örömmel fogadtak, és érdeklődtek, nem találkoztam-e a feleségemmel, mert ő elindult a Várba a kislányommal együtt engem megkeresni. Mindenesetre maradjak, mert vissza kell, hogy jöjjenek. Nem részletezem tovább. Este megjöttek. Nem lehet leírni azt az örömet, amikor egészségesen, könnyek között öleltük egymást.

A következő időszakban az apósomék albertfalvai házába kellett költöznünk, mert lakásunk még meg volt szállva. Ez alatt az idő alatt a Budafok központba jelentkeztem szolgálatra, ahol a már megindult közigazgatás, valamint a szovjet parancsnokság részére kellett vonalakat kiépíteni.

Húsvét után, amikor a lakásunk felszabadult, visszaköltöztünk, én pedig visszatérhettem a Várközpontba. Itt belekapcsolódtam a már megkezdett újjáépítésbe. Kitisztogattunk mindent. Az áramköröket fokozatosan rendbe hoztuk. A hiányosságokat pótoltuk, a főtelepet is üzemképes állapotba helyeztük. Végül is (a dátumra pontosan nem emlékszem) a nyár vége felé nagy örömünkre megindult a Várközpont a terület főközpontjaként. Természetesen a Zugliget és Óbuda mellékközpontokkal együtt.

Itt 1953-ig dolgoztam. Később vezetőként, majd a Szabadság-hegy központba kerültem mint vezető, ahol 1971-ig ténylegesként, majd nyugdíjazásom után, mint tovább dolgozó, ma is tevékenykedem.

36 Malinovszkij, Rodion Jakovlevics (Odessza, 1898. november 23.-Moszkva, 1967. március 31.): szovjet tábornok. 1916 és 1919 között az orosz expedíciós hadtest tagja Franciaországban. A polgárháborúban zászlóaljparancsnok. A Frunze Akadémia után 1930-ban lovasezred, majd lovashadtest törzsfőnök. 1936 és 1938 között Spanyolországban a Központi Front főtanácsadója. 1941. február végéig tanár a Frunze Akadémián. 1941. márciustól a 48. lövészhadtest parancsnoka. 1942-ben a sztálingrádi csatában a 2. gárdahadsereg parancsnoka. 1943. februártól frontparancsnokként részt vesz az ukrajnai hadműveletekben. 1944. májustól a 2. Ukrán Front parancsnoka. A jasi-kisinyovi csatában aratott győzelemért, amely elősegítette Románia átállását, Malinovszkij és Tolbuhin marsallá lépett elő. 1944-ben a vezetése alatt álló 2. Ukrán Front viselte a magyarországi hadműveletek fő súlyát (a debreceni csatát önállóan, a budapesti csatát, a német Tavasz ébredése hadművelet elhárítását és a bécsi hadműveletet a 3. Ukrán Fronttal együtt vívta meg). 1945. júliustól a Bajkálontúli Front parancsnoka, amely Mandzsúriában szétzúzta a japán Kwantung hadsereget. 1947-ig a bajkálontúli-amuri katonai körzet parancsnoka, 1947-től 1953-ig a Távol-keleti Fegyveres Erők főparancsnoka, 1956-ban a honvédelmi miniszter első helyettese és a szárazföldi erők főparancsnoka, 1957. októbertől haláláig a Szovjetunió honvédelmi minisztere.

192