Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Tanulmányok és különfélék - Pataki Klára: A múzeumok kiállításai és vendégei az alapítvány első tíz évében
Pataki Klára A múzeumok kiállításai és vendégei az alapítvány első tíz évében Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. (Vörösmarty Mihály) 1990-ben gazdasági és társadalmi meggondolásokból határozták el a magyar posta átszervezését, a három jogutód vállalat ekkor hozta létre alapítványunkat. Szerencsés véletlen! Különösen most, 2000-ben érezzük ezt, hogy mindez 10 évvel a 2000. esztendő előtt történt. Az idén együtt ünnepelhetjük a 2000 és 1000 éves jubileumokkal a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány 10. születésnapját. Ebben az évben köszöntjük a rendszerváltozás 10. évfordulóját, amellyel köztársaságunk több, szabadon választott alapintézménye is most érkezett el tizedik születésnapjához. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek jubileumunk és a történelmi évfordulók egybevetése. Ez csak örömünket fejezi ki, hogy nekünk ebben a nevezetes esztendőben egy okkal több adatott az ünneplésre, a visszatekintésre és a jövőbe vetett hitünk, bizakodásunk megerősítésére. A tíz év bebizonyította alapítványunk létjogosultságát, és igazolta alapítói - Magyar Posta Rt., Magyar Távközlési Rt., Antenna Hungária Rt. - céljainak realitását. Mindnyájan igyekeztünk eleget tenni az alapító okiratban foglalt kötelezettségeinknek. Nem tisztem, s ennek a visszaemlékezésnek sem feladata az eredmények bemutatása és az alapítvány tíz évi munkájának értékelése. Tevékenységeinket az alapítók folyamatosan figyelemmel kísérik, részben a kuratóriumi munka keretében, másrészt a szinte mindennapos együttműködésünk - anyaggyűjtés, kiállítás rendezés - során. A múzeumok és a kiállítások A kiállítás a múzeumi munka egyik végterméke, ahol a legközvetlenebbül jelennek meg a múzeumi tevékenységek; a megőrzött értékek, a tárgyi és dokumentációs emlékek bemutatása, ezek megismertetése az érdeklődő látogatók minél szélesebb körével. Ezért is tekintjük fontos kritikusainknak magukat a múzeumlátogatókat. Mindig érdeklődve olvassuk a vendégkönyvek bejegyzéseit, figyeljük vendégeinket is, nemcsak azt, hányán keresik föl múzeumainkat, hanem azt is, hogy milyen érdeklődéssel, észrevételekkel tekintik meg kiállításainkat. Elég gondolatébresztők, elég érdekesek-e kiállításaink, sikerül-e a tárgyak, dokumentumok segítségével bemutatnunk a magyar posta, távközlés és műsorszórás történetének egy-egy szakaszát, fölidéznünk az adott kor szellemét? A szakmai és a kívülálló múzeum- látogatók véleménye és kritikája egyaránt fontos és tanulságos. Más-más okból ezekre nagyon figyelnünk kell. Éppen munkánk egyik nehézségét és dilemmáját segítenek meg193
