Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Bélyegmúzeumi gyűjtemények - Nikodém Gabriella: Európa bélyegei

Az 1843-ban kiadott kőnyomatos, zöld papírra nyomott páros bélyeg két 5 centimé értékű, egyenként helyi bérmentesítésre alkalmas bélyegét egy Port cantonal felirat fogja össze. A pár így 10 centimé névértéket képvisel, mely már fedezte a kantonon belüli távolsági levelek postai díját.

Bázel kanton 1845-ös bélyege, a Baseli galamb a világ időrendben ötödik kibocsátása. A két és fél rappen névértékű bérmentesítési eszköz az első dombor- és többszínnyomású bélyeg. A kantonbélyegek érdekes módon 1854-ig voltak érvényben, holott 1849 októberében már megalakult a szövetségi posta, amely Svájc egész területére felhasználható bélyegeket hozott forgalomba. A kantonbélyegek kis példányszámuk miatt rendkívül nagy filatéliai értéket képviselnek.

Érdekes, hogy bár a bélyeg előzményének nevezhető bérmentesítési kísérletekkel már igen korán próbálkoztak, Franciaország csak kilenc évvel később, 1849-ben követte az angol példát. Első bélyegein Ceres, a földművelés és a termékenység istennője jelenik meg. Bélyegritkaság az 1930-as feláras bélyege, mely a reimsi katedrális főbejáratánál lévő mosolygó angyal képét ábrázolja. A Reimsi mosoly felára az államadósság csökkentését szolgálta.

Ausztria 1850-ben bocsátotta ki első bélyegét. Az egész birodalom területén, így Magyarországon is érvényes volt. Öt címlete közül az 1 krajcáros nyomtatványok, a 2 kraj- cáros helyi levelek, a 3, 6 és 9 krajcárosok pedig távolsági levelek bérmentesítésére voltak alkalmasak. A távolsági levelek díját csak 1866-ban egységesítették 5 krajcárra. Az 1850 és az 1858-as osztrák kibocsátások nyomdai ívén 4x60 db bélyeg helyezkedett el. Ennek oka az elszámolás megkönnyítése volt, így ugyanis az egyes ívekben lévő bélyegek értéke együttesen mindig kerek forintértéket adott. Mivel akkor 60 krajcár ért 1 forintot, az ívben a bélyegek 8x8-as osztásban helyezkedtek el. így négy bélyeghelynek ki kellett maradnia. A fennmaradó négy helyet a hamisítás elkerülése végett ún. andráske- resztekkel töltötték ki, ami azt jelenti, hogy a bélyeg nagyságával és színével megegyező átlós, egymást középen metsző vonalakkal áthúzták. Az andráskereszteket, mint fölösleges papírdarabokat legtöbbször eldobták, ezért önmagukban is ritkák, bélyeggel összefüggő darabjaik pedig féltett kincsei a gyűjteményeknek.

Ausztria a világon elsőként hozott forgalomba hírlapbélyegeket. Első kiadásuk - ábráján egy Merkúr-fejjel - 1851. január 1- jén jelent meg. AMerkúr-fejes hírlapbélyegek értékjelzés nélküli kiadások, névértékűket csak színük alapján lehetett megállapítani. Céljuk alapvetően hírlapok, hírlap- kötegek postai szállításának bérmentesítése volt, így magánforgalomban nem is használták őket, leginkább hírlapkiadók vásárolták egész ívekben. A kék színű egy, a sárga tíz, a rózsaszín pedig ötven újság bérmentesítésére volt alkalmas. Az utóbbi, 30 krajcáros érték iránti csekély érdeklődés indo131

1856. Vörös Merkúr