Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Bélyegmúzeumi gyűjtemények - Nikodém Gabriella: Európa bélyegei
con and Petch nyomdában állították elő, nyomólemezét pedig Charles Heath és fia, Frederick vésték. Ezekből több is készült, mielőtt kiválasztották a végleges változatot. A 240 képből álló nyomólemezzel áprilisban kezdték meg a készlet legyártását, melyhez külön e célra készült korona vízjeles papírt használtak. A 240 db bélyeg 20 sorban helyezkedett el, így ugyanis egy sor bélyeg ára shillingben és egy egész ív ára fontban éppen annyi volt, mint a bélyeg névértéke pennyben. A bélyegek alsó két sarkában egy-egy nagybetű helyezkedik el, a bal oldali soronként változik A-tól T-ig, a jobb oldali pedig oszloponként A-tól L-ig. Ezekkel a sarokbetűkkel is a hamisítás lehetőségét próbálták kizárni, de egyúttal a gyűjtők számára remek lehetőséget biztosítottak az ívrekonstrukci- ók viszonylag problémamentes összeállítására. Hosszú időn keresztül tartotta magát az a nézet, hogy a kiadás második, kék színű, két pennys darabja is a Black pennyvel egy napon került forgalomba, újabb kutatások szerint azonban első szállítmányukat gyártási problémák miatt csak május 8-án terítették az elárusítóhelyeken. A május 6-i forgalomba bocsátás ellenére a legkorábbi, Black pennyvel bérmentesített küldeményt május 2-án adták fel Bath-ban. Az ottani postamester figyelmét valószínűleg elkerülte az utasításba foglalt érvényességi dátum, így idő előtt használták fel az ominózus példányt, amely azonban nem egyedüli kivétel, hiszen a bélyegzők tanúsága szerint máshol és máskor is előfordult a kiadás egyes példányainak május 6-a előtti felhasználása. A bélyegek érvénytelenítéséhez négylevelű lóherére emlékeztető, piros festékezésű némabélyegzőt használtak. A bélyegek felirata Postage és One penny, vagyis postadíj és egy penny. Mivel akkor az egyetlen bélyegkibocsátó állam Anglia volt, nem tartották szükségesnek az államot megnevezni. Az angol bélyegeken hagyománytiszteletből mai napig sem szerepel az ország neve, viszont a mindenkori uralkodó képmása - ha csak egy kis sziluett formájában is - minden bélyegükön megtalálható. Európában a második bélyegkibocsátó ország Svájc volt. Területén 1843-ban jelent meg az angol példát követő bérmentesítési eszköz, elsőként Zürichben március 1-jei érvényességgel, nem sokkal később pedig Genfben. A svájci kantonok postaigazgatásai akkor még egymástól teljesen függetlenül működtek, így az általuk kibocsátott bélyegek is csak az egyes kantonok területére voltak érvényesek. Kis példányszámuk miatt igen magas gyűjtői értéket képviselnek. A Zürichi számjegyesek 4 és 6 rappen értékben jelentek meg, előbbi a helyi levelek, míg utóbbi a kantonon belüli távolsági levelek bérmentesítésére volt alkalmas. Ezek voltak az első kőnyomással készült kétszínű bélyegek. A hamisítás megakadályozása céljából ugyanis fekete festékkel nyomták őket olyan papírra, amelyet már előzőleg vízszintes vörös csíkokkal láttak el. Igazi bélyegritkaságok, ám a világ leghíresebb bélyegeinek egyike mégis a legmagasabb katalógusértékű svájci bélyeg, a Genf kanton által kibocsátott Kettős Genf lett. 10 , iPORT CA\ ÍONAÍ.- I 1843. Kettős Genf 130
