Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Nikodém Gabriella: Gyűjteménygyarapítási aktualitások
A munkát 1997-ben Visnyovszki Gábor bélyegszakértő szíves közreműködésével megkezdtük, ám bizottságunk harmadik tagjának, Boleráczky Jánosnénak súlyos betegsége, majd halála miatt két és fél hónap elteltével abbamaradt. Ezen időszak alatt sikerült átszámolnunk és azonosítanunk az 1871-es kő- és réznyomatos, az 1874-es színes számú kraj- cáros, az 1881-es színes számú krajcáros és valamennyi feketeszámú krajcáros kiadás bélyegeit. A leltározással együtt végre alkalom nyílt arra, hogy az egyes darabokat kézbe vehessem, Visnyovszki Gábor kalauzolásával felfedezhessem jellemző különbségeiket, közelről és eredetiben láthassam változataikat, típusaikat. Rengeteg információt kaptam a klasszikus magyar bélyegek értékelésének szempontjairól, egy-egy darab ritkaságának, eszmei filatéliai értékének megállapíthatóságáról. A közös munka során nem pusztán elméleti, hanem gyakorlati képzést is kaptam, amennyiben a szakértő által kiválasztott példányokról nekem kellett megállapítanom hovatartozásukat, vagy hogy egy kiadáson belül melyik típusról, illetve változatról van szó. Nem túlzók, e „ vizsgákra ” úgy készültem, mint diák koromban a szigorlatokra. A szak- irodalom tanulmányozása, a jellemző megkülönböztető jegyek bemagolása és a vizsgadrukk éppúgy hozzátartozott a napi munkához, mint a törzskönyv és a jegyzékek összevetése, a bélyegek darabonkénti leszámolása, a különféle nyilvántartások ellenőrzése. Bevallom, nem kis megkönnyebbüléssel fogadtam tanárom helyeslő fejbólintásait, elismerő szavait egy-egy sikeres számonkérés után. Mindezekkel együtt is meglehetősen jó tempóban haladtunk, így hozzávetőleg 50 000 db bélyeg leltározását tudtuk elvégezni. Úgy alakult, hogy a különféle más halaszthatatlan munkák - kiállítások, bevételezések, pályázatok lebonyolítása, katalógus-készítés - elvégzése után mostanra tudtunk összeállítani egy újabb, három tagból álló bizottságot, mely előbb a kevésbé „rázós” feladatnak ígérkező modem magyar anyag átadását, majd a klasszikus magyar bélyegek leltározásának befejezését végezheti el. Ebben a munkában sajnos már nem vesz majd részt nap mint nap Visnyovszki Gábor, azonban bírjuk ígéretét arra vonatkozóan, hogy bármiféle kérdéssel, problémával forduljunk is hozzá, segítségünkre lesz. Nem tudjuk eléggé megköszönni önzetlen jó szándékát, értékes munkáját. A klasszikus magyar gyűjteményben pontosan 2 265 301 darabot tartunk nyilván. Ebből bélyeg 1 358 916, fázis 1 198 861, próba 7 524 db. Az 1997-es leltározás után fennmaradó 2 213 919 darabnak több, mint a fele (kb. 1 485 000 db) elkülönített készlet, ív vagy fázisív, melyek csomagonként vagy esetleges eltérések utáni nyomozás esetén 100- 100 darabokkal számolhatók, ezzel a leltározás üteme jelentős mértékben felgyorsul. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb elméleti ismeretet kívánó szakaszon úgy tűnik túljutottunk. Nem ígérkezik ugyan könnyű galoppnak a Turulos kiadások szétválasztása és azonosítása, ámde azt követően talán már kevesebb felismerhetőségi problémával találkozunk majd. Amennyire tehát az összes bizonytalansági tényezőt figyelembe véve a leltározást tervezni lehet, azt gondolom minimum 9, maximum 12 hónapra lehet még szükség a munka befejezéséhez. Ezzel megoldódik a múzeum jelenlegi legégetőbb gondjainak egyike, hiszen a Bélyegmúzeum legalapvetőbb és legjelentősebb gyűjteménye minden kétséget kizáróan a klasszikus magyar bélyeganyag. Átadásával újra felelős kezelő gondozza majd, aki - ezennel ígéri - minden igyekezetével azon lesz, hogy megpróbálja megközelíteni elődje, Sipos Józsefné minden elismerést megérdemlő, magas szintű feldolgozó- és kutatómunkájának eredményességét és hatékonyságát. 167
