Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Borsos Károly: Történelmünk önkényes elemzése
minden tant vallhatónak tart, de az igazságtartalomnál fontosabbnak tartja a megnyilvánulási formát. A megnyilvánulási formának, az eszköznek az igazságtartalom fölé való helyezése alapvető tényezőnek tekintendő az arányos szemlélet kialakításakor, mivel talán nincs olyan vita, amelyben ne volna valamilyen sajátos szempontból mindkét félnek némileg igaza. Tulajdonképpen a bíróságok sem az igazságot keresik, hanem azt, hogy valamely cselekedet a törvényekkel összhangban van-e, vagy a tett törvénybe ütköző-e? A bíróság nem foglalkozhat azzal, hogy a törvény igazságos-e. A materialisták és idealisták vitája hosszú idő óta folyik. Mindaz, ami létezik az anyag, illetőleg mindaz, ami létezik a szellem terméke. Ez a két ellentétes elv egyenértékűnek látszik, egyik sem bizonyítható, egyik sem cáfolható, mégis ádáz viták következnek belőlük. E viták nagy szellemi energiákat kötnek le. A proporcionalizmus felfogása szerint mindkét fél gondolkodóinak igazat lehet adni, hiszen ezek vitája nagyobb kárt még nem okozhat, de ha a vita a felső eszmei síkról a gyakorlati élet tereire tevődik át, akkor elindulhatnak az ellentétek, kegyetlenségek, háborúk. A két fogalom helyett egy újat kell bevezetni, egy olyant, amelynek nincs önálló jelentéstartalma semmilyen nyelven. E szónak szimmetrikusnak is kell lennie, hogy visszafelé olvasva is értelmetlen legyen. Ilyen szó lehetne például „ava”, és beszélhetnénk az „abszolút ava” létéről, mely mindennek ami létezik forrása. Az arányérzék hiányát mutatja, hogy számos országban olyan pártok alakulnak, melyeknek a célja a környezetvédelem. E pártok tünetei a felfokozott ipari termelés okozta környezeti ártalmaknak, valamint egy atomháborúból származó szennyeződés elleni küzdenek. Kétségtelen, hogy a vizek, a levegő és a talaj szennyeződése súlyos veszélyeket jelent, mégis e pártok programjai tagadás jellegűek. Szeretünk beszélni a XX. századról, ha ezt mint naptári megjelölést használjuk, akkor azok szempontjából, akik az időszámítást Jézus születésétől számítják, helyesen járunk el, de ha a XX. század megnevezés alatt valamiféle kulturális szintet akarunk érteni, rettenetesen tévedünk. Ebben az értelemben XX. század van Európában, Észak-Ameriká- ban, Ausztráliában, de a mohamedán térségekben két évszázadnyi elmaradás állapítható meg, ilyenre vall az Irak és Irán közötti háború. A föld egyes területein találkozhatunk bronzkori, középkori szellemiséggel. A közös vonást csak a korszerű fegyverek és egyes technikai eszközök használata jelenti. Ezek alkalmazása nagy veszélyt jelent, mert hiányzik a kulturális háttér. A proporcionalizmussal a korábbi időkben élő és ható puritanizmus mutathat rokonságot. A puritanizmus, mely Angliában, Svájcban, Hollandiában és Erdélyben vált az élet lényeges tényezőjévé, jelentős eredményeket mutatott fel a termelés, a hadviselés, a művészetek, a tudományok terén. Természetesen a puritanizmusnak árnyoldalai is voltak, hiszen emberek csinálták. Budapest, 1982. 144
