Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998

Borsos Károly: Történelmünk önkényes elemzése

egyebek között a tervezési módszerek tökéletesedésében kell keresni. Régen egy beépíté­si pályázat kiírásában meg volt adva, hogy mely pontokról nézve kell 1,6 m szemmagas­ság mellett távlati képet szerkeszteni, ma a területről gusztusos makett készül, erről ma­dártávlati képet adó fénykép, természetesen a legjobb árnyékhatást adó megvilágítás mel­lett. A valóságban a Naphoz képest a Hold mozog, sőt felhők is zavarhatják a megvilágí­tást, de a legnagyobb baj az, hogy ritkán szemléljük városainkat helikopterről. Történelmünk nem az, amit tanultunk Valamilyen céllal mindig egy torzót állítunk magunk elé, és azt olyan oldalról világítjuk meg, hogy az bizonyos szemszögből nézve szép legyen. Ez a módszer egyre kevésbé vezethet eredményre, hiszen egyre több információ jut el az olvasóhoz, egyre növekszik a tanított, illetve az agyakba betáplált ismeretanyag és az elérhető, a felsorolás örömét hozó információk közötti űr, kialakul a bizalmatlanság. A bizalmatlanság természetéhez tartozik, hogy fokozatosan terjed, mindenre kiteljed. A bizalmatlanság kialakulásának elkerüléséhez nem elegendő az igazság állítása, hi­szen például történelemtanításunkban a legtöbb tanított esemény ténylegesen meg is tör­ténet, az esemény magyarázata is valamilyen szempontból elfogadható, de kérdéses lehet, hogy jogos volt-e az eseménynek a környezetből való kiemelése, hangsúlyossá tétele. A tények arányainak megítélésében vannak és voltak a problémák. Azt, hogy milyen mérté­kű lehet az aránytalanság, arra talán legjobb példa a Falkland-válság ügye. A rádió- és televízió-riporterek szíve szakadt meg azért, mert 240 angol katonát hiába vár haza anyja, menyasszonya, gyermeke, már az is fájt, hogy angol tankok is felszaggatták a juhok lege­lőit. Sok szó esett arról, hogy mit mondott a Cantenbury-i érsek az ünnepi istentiszteleten, és a miniszterelnök asszony mennyire vonta fel szemöldökét. Nem mintha számunkra érdektelen volna, hogy mi történik tőlünk 18 000 km távolságban 1800 angol állampol­gárral, hogy miként válnak be a korszerű harcászati eszközök, de azt aránytalanságnak kell tartani, hogy minderről az elmúlt félév alatt több szó esett, mint az 1,8 millió erdélyi magyarról az elmúlt 30 év, tehát 60-szor annyi idő alatt, akik egyébként 1/100-adnyi távolságban élik nehéz életüket. Az aránytalansági tényező így 60x100 = 6xl06. Erdély­ben nem a juhok legelői vannak feldúlva, hanem az embereknek nincs kenyere, iskolája, szabadsága. Itt most nem irredentizmusról van szó, hanem arról, hogy minden állampol­gárnak, tehát a nemzetiségeknek elvitathatatlan joga nevük, nyelvük, vallásuk szabad használata és gyakorlása. A nemzetiségek, így a magyarok jogait a trianoni békeszerződés, az 1945-ös békeok­mány, a lenini nemzetiségi elvek, a helsinki okmányok felfogása, továbbá szövetségi kap­csolatok biztosítják. Ezek figyelembevételével, ha összehasonlítjuk Magyarország 1920- ig folytatott nemzetiségi politikájával, akkor megállapítható, hogy régen nem voltak a nemzetiségi jogok olyan egyértelműen meghatározva, mint az utolsó 60 évben, így a jogok megsértése inkább emberiesség szempontjából történt, mint nemzetiség éllen. A nemzetiségek elleni cselekedetek semmi esetre sem államhatalmi intézkedésekből szár­maznak, hanem általában egyéni hozzá nem értés következményei. A nemzetiségektől lakott városokban az építkezések legalább olyan mértékűek voltak, mint a magyarok lak­ta területeken. A gazdasági terhek egyformán sújtották az egyes társadalmi osztályokba 142

Next

/
Thumbnails
Contents