Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Borsos Károly: Történelmünk önkényes elemzése
tartozókat. Ezzel szemben a Felvidéken a magyarság elleni kitelepítési intézkedések, melyek több 10 000 családot érintettek, csak mint az államhatalom egyértelmű és törvényellenes cselekedetei foghatók fel. Romániában is a magyarság ellen irányult a kitelepítés. Nálunk a kitelepítés csak törvénytelen volt, és nem nemzetiség ellen irányult, hanem osztályellenes volt. Ha egy nemzetközi bíróság összehasonlítaná a szomszédos országok nemzetiségi politikáját és a korábbi magyarországi nemzetiségi politikát, azt hiszem, javunkra döntene, nálunk sohasem jelent meg a csehszlovák „Kassai deklarációhoz” hasonló okmány, ami lényegében a magyarokat másodrendű állampolgárokká degradálta. Helyesnek kell tartani, hogy sérelmesnek tartjuk a palesztinok jogfosztott helyzetét, de a székelyek siralmas helyzetét sem fogadhatjuk el. Ajogtalanság az jogtalanság akár magyart vagy angolt, akár szlovákot vagy arabot érint. Aránytalanság állapítható meg az élet minden területén. Szélsőséges állapot alakulhat ki a gyermek és szülő kapcsolatban akkor, amikor a gyermek elutasítja a szülői irányítást, a szabadság ürügye alatt feltétel nélkül aláveti magát egy vezér uralmának. Számos férj hajlandó úgy érezni, hogy képtelen élni a titkárnője nélkül és elhagyja feleségét, gyermekeit, gondolatait. Ugyanígy 100%-os bevetéssel törekszünk a lakás, a nyaraló, a gépkocsi, a pozíció stb. megszerzésére megfeledkezve közben a családról, a könyvekről, a szórakozásról, az értelmes munkáról, a pihenésről stb., és így könnyen lehet, hogy két infarktus között a kórházi ágyon kell ráébrednünk a visszahozhatatlan múlt hiábavalóságára. Természetesen, ha valamit el akarunk érni, akkor erőnket, képességünket koncentrálni kell, de semmi sem lehet 100% és semmi sem 0%. A százalékos megoszlás függ az életkortól, a környezettől, az anyagi és politikai helyzettől, majdnem törvényszerű, hogy valami mindig előtérbe lép, de éppen ezért kell ügyelni arra, hogy semmi se legyen 100%, az életet arányérzékkel kell megformálni. Arányérzék csak oly módon alakulhat ki, ha ismereteink vannak önmagunkról és a környező világról, ha fel tudjuk becsülni a dolgok jelentőségét, értékét saját életünkben, a családban, társadalmi közösségünkben, nemzeti tudatunkban, valamint az emberiség tagjaként. Ismeret nélkül nem alakulhat ki arányérzék. Szerintem hihetünk vallásban, politikai felfogásban, világnézetben, szerelemben, tudományban, sportban, alkoholban vagy bármi egyébben, de bármi legyen is a legfontosabb az adott körülmények között, ügyelni kell arra, hogy ez a szenvedély vagy érzés ne foglaljon el többet az egész belső világunkból, mint 60%. Ez előfeltétele annak, hogy megvédjük magunkat a kiábrándulástól vagy az elbukástól. Ez teszi lehetővé mások véleményének tiszteletben tartását, az ellenfél becsülését. Ha el tudnánk érni ilyenfajta arányosságot, az élet elviselhetőbb lenne elsősorban a mások véleményének tiszteletben tartása következtében. A cél szentesíti az eszközt, e tant sokan vallották és vallják ma is. A valóság ezzel szemben az, hogy az eszköz valamely tant vagy nézetet tehet csupán elfogadhatóvá, eltűr- hetővé. Szentesítést az eszköz nem hozhat még akkor sem, ha tisztességes. Az arányérzékkel való élést, az erre irányuló nevelési rendszert proporcionalizmus névvel illethetjük. Azért kell latin eredetű név, mert ez tekintélyes, megfelel az irányzatok megnevezésére kialakult szokásoknak, és nem is hangzik rosszul. Ez a szó nem nézetet takar, hanem életformát, lényegében minden hitet elhihetőnek, 143
