Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Halász Alexandra–Lukács Klára: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc filatéliai emlékei
Mívesen fogalmazott és rossz magyarsággal megírt, elegáns betűvetésű és népies nyelvezetű levelek, megannyi beszédes üzenet. A sokhangú kórusból nem hiányoztak a derűsebb színek sem: a kalácsot „ elorzó ” tehenész bepanaszolása vagy „az öreg legény ” rezignált mosolya: „ már megént új gazda vagyok, mindenem van azon kívül, ami szükséges A szabadságharc idejéből származó levelek meglehetősen ritkák, mert vagy a császáriak kobozták el és semmisítették meg őket vagy maguk a címzettek. Az irattárakból a borítékok gyakran elkallódtak, pedig rengeteg érdekes információt tartalmaznak a korszak postai viszonylatairól akár a kézírásos, akár a bélyegzett jelzések tekintetében. Abemutatott levelek zömét a BélyegmúzeumTérfi Béla előfutár-gyűjteményéből válogattuk össze. Három levelet Bér Andortól kaptunk kölcsön. Postakezelési jellegzetességek A viteldíj felét az 1722-es Postapátens alapján a feladó, felét a címzett fizette (félportós rendszer). A felvevőhivatal a kézbesítéskor fizetendő összeget a levél címoldalára írta. 1817-től a feladóra bízták, hogy kifizeti-e a teljes viteldíjat (ezt Franco feljegyzés vagy bélyegző és a címoldal átlós áthúzása jelezte), vagy azt a címzettre hagyja (Porto feljegyzés vagy bélyegző). A viteldíj at meghatározta a küldemény súlya - ezt latban (17,5 g) mérték - és a címzettig megteendő postamérföldek száma (1 postamérföld = 7585 m). Többletdíjat kellett fizetni az ajánlott levelekért (ezt Recomandirt bélyegző vagy kézírás és Nota bene felirat jelezte) és a tértivevényes küldeményekért (ennek jelzése az Erga recepisse felirat). A Nóta bene - jól jegyezd meg - rendszerint spirális vonalként ismerhető fel a levelek címzésoldalán. Magánemberek főleg pénzküldeményeiket továbbították ilyen módon. Hivatalból díjmentesség illette meg az állami és egyházi hivatalok és a királyi udvar levelezéseit. Ha a feladó vagy a címzett nem volt illetékes a portómentességre, a posta a rendes díjért szállította a levelet. A hivatalbóli díjmentességet a feladó jegyezte fel a levél címoldalának bal alsó részére (Ex ojfo, Hivatalból, Hból, esetleg In stricte offosis - szigorúan hivatalból felírat). Valamennyi változat megfigyelhető volt a kiállított leveleken. A díjmentes levelek hátoldalára gyakran felírták a kifizetettnek vett szállítási díjat és a küldemény súlyát, mert a postamester eszerint kapott térítést a kincstártól. A sürgős leveleket külön bélyegző nem jelölte, csak Est vagy Estafette felirat, díjáért alkalmanként meg kellett alkudni. A díj teljes egészében a postamestert vagy a magánfutárt illette. A postai bélyegzők alkalmazása jócskán megelőzte az első bélyeg megjelenését. Bár 1848-ban már ismeretes volt a bélyeg fogalma, az osztrák birodalom Bélyegnap, 1972 első bélyegkiadása még két évig váratott magára. 54 Bem József, 1950
