Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Halász Alexandra–Lukács Klára: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc filatéliai emlékei
1750-től a feladónak kötelessége volt a feladási helyet feltüntetni a levél címoldalán. A XVIII. század második felében kezdett elterjedni a helybélyegző használata. 1817-ben általánosan elrendelték a bélyegzők használatát. A bélyegzők stílusa, minősége a postamester ízlését tükrözte. A bélyegzések színe legtöbbször fekete, esetleg piros, ritkábban kék, zöld vagy sárga. Színes bélyegzővel ellátott leveleket is módunkban állt bemutatni, sőt igazi ritkaságot is, a negatív bélyegzőt sötét alapon világos felirattal. A bélyegzőkön szereplő helymegnevezések gyakran német, ritkábban latinos településnevek. 1847-ben egy minisztériumi rendelet kimondta, hogy a bélyegzők: „nemzeti címerrel és magyar körirattal ékesíttessenek”. A feladási bélyegző mellett olykor az átmenő postaállomás is lebélyegezte a levelet. A feladás napját a XIX. század húszas éveitől jegyezték fel a levél címoldalára. Később megjelentek a keletbélyegzők, majd a kétkörös, központilag készített hely- és keletbélyegzők. Ezek az évet nem, csak a hónapot és a napot jelezték. Than Mór postajegy-tervezete Hangsúlyozottan foglalt helyet kiállításunkban Than Mór bélyegterve tanúsítva, hogy az akkori kormány valóban az élet minden területére kiterjedő változtatásokat akart. Az akkor alig 20 éves művészt a bélyeg (akkori kifejezéssel postajegy) tervének elkészítésére egyes források szerint Kossuth Lajos kérte föl. Than Mór a bankjegyek grafikai munkáit Länderer nyomdájában végezte. Itt készítették elő az első bélyeg nyomtatását is megelőzve ezzel sok más nyugati államot. A művész a szabadságharc ideje alatti betegeskedése miatt nem kerülhetett a hadseregbe. Ecsettel és rajzirónnal kezében hadifestőként működött Tatától Világosig Görgey tábornok mellett. A terv magyar nemzeti kultúrkincsünk egyik ereklyéje. Eredetiségének bizonyításáról és a Bélyegmúzeumba kerülésének érdekes körülményeiről hiteles dokumentumok vallottak. A kor kiemelkedő személyiségei szinte kivétel nélkül bélyegképen is megjelentek. Kiállításunk utolsó nagy egységében ők szerepeltek. Ebben a részben áttekintést adtunk a korabeli tudósokról, zeneszerzőkről - Erkel Ferenc, Liszt Ferenc - és más kiválóságokról is - Semmelweis Ignác akik bár nem feltétlenül és mindig a harcokban tüntették ki magukat, az élet egyéb területein bizony maradandót alkottak nem csupán nemzeti, hanem nemzetközi értelemben is. Ezen neves elődeink közül többeknek külföldi bélyegkiadások is emléket állítottak. Kiállításunk utolsó egységében ezek a hungarikák voltak megtekinthetők. Táncsics Mihály, 1952 55
