Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Kisfaludi Júlia: Új időszaki kiállításunk: 1848-as levelek
vidéki levelező tudósítókkal együtt 50-60 főre becsülik. Kossuth Hírlapja tartalmával, sokoldalú hírszolgálatával és nem utolsó sorban politikai irányának jelentőségével a forradalom és szabadságharc valamennyi sajtóterméke közül a legelső helyet foglalta el. Az új sajtószabadság ötödik napján, 1848. március 19-én engedély nélkül jelent meg a radikális Marczius Tizenötödike. Szerkesztője s egyben az új sajtó kezdeményezője az ifjú Pálffy Albert, a kor legjobb publicistáinak egyike, Petőfi barátja volt. A lap mindennap késő délután jelent meg. A szokottnál kisebb és mindössze egyetlen összehajtott ívből, négy lapból állt. Elsősorban a városi, a fővárosi közönség érdeklődését elégítette ki. Előfizetőinek száma az első félév múltán is alig haladta meg a hétszázat, vagyis messze elmaradt a hagyományos nagy újságok mögött. A hírlapok első oldalát nyomtatás előtt a pénzügyi (adó) hivatalnak kellett bemutatni, ahol az üres lapot szignettával látták el, melynek ellenértékét adóként fizették be. A hír- lapilleték-szignettákat a hírlapbélyegek előfutáraként 1789-91-ben vezették be, majd 1803- tól véglegesítették. A külföldről érkező lapok is adókötelesek voltak. Ezeket a szignettákat az érkeztető postahivatal vagy a vámhatóság nyomtatta rá, a díjat a címzettől szedték be. A külföldi hírlapok - Allgemeine Zeitung, Wiener Zeitung - előfizetési ívén (1848. II. félévre) találkozunk bárókkal, grófokkal, minisztériumokkal, bankokkal, nyomdákkal, gyógyszerészekkel stb. A salterral szemben álló tablókon a postai közigazgatás változásait bemutató, a postát irányító miniszterek rendeletéinek dokumentumait helyeztük el (77-94). 1848. április 7- től szeptember 11-ig a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Klauzál Gábor, az 1848. évi III. törvénycikkben elrendelte, hogy „a minisztériumnak alárendelt és a közkormányzatnak bármely ágazataiban foglalkozó tisztviselők az alkotmányra felesket- tessenek”. A törvény végrehajtásaként 1848. június 11-én az állami tisztviselők, majd a kerületi postaigazgatóságok útján a postamesterek, helyetteseik és ellenőreik is letették az esküt a megyei alispánoknál. Az alispánok záradékkal és pecsétjükkel igazolták, hogy a nevezett előttük esküt tett. Arra is lehetőség volt, ha számukra az kevésbé volt költséges, hogy a postaigazgatóságoknál esküdjenek fel. A kocsiposta-szolgálat 1848-ig az osztrák postaigazgatás felügyelete alatt állt. 1848- ban a magyar postaigazgatás a kocsiposta alkalmazottakat is az új fogadalom letételére kötelezte. A Nagyszebeni Kocsiposta Igazgatóság hivatalnokai (kalauzok, indnokok és kocsiposta expediteurök) a Királyi Kincstartóságnál tették le a hivatali esküt. A sárkányi postahivatal kezelője megtagadta a hivatali eskü letételét, a felterjesztett névsoron neve mellett egy piros jelzés látható. 1848. július 1-től kezdve a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Postaosztálya a postamesterek régi - az osztrák kormány által kiadott - kinevezési iratai, adománylevelei helyébe újakat adott ki. Az állami posta elismertsége, a postaszemélyzet megbízhatósága fontos szempont volt, ezért az új kinevezéseknél a legmegfelelőbb és lehetőleg magyar személy kiválasztására törekedtek. A postamesteri hivatalt 1848-ban már nemcsak özvegyi vagy árvái jogon nyerhették el a nők. Herceg Eszterházy Leopoldina, III. Grassalkovich Antal felesége Hatvan, Kerepes és Letenye postahivatalok jogát átruházással kapta meg. A miniszteri rendeletek, utasítások végrehajtásának a hadi események miatt a délvidéken komoly akadályai támadtak. Jellasic horvát bán, császári tábornok, a déli hadsereg tábori 34
