Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Kisfaludi Júlia: Új időszaki kiállításunk: 1848-as levelek
levelében rajzokat is találni a postahivatal (Dognácska), illetve a levélszedőség (Pécska) pecsétnyomójáról. Ezek alapján készültek a műtárgy-rekonstrukciók. Az egyetlen ekkor készült, itt is bemutatott eredeti darab a győri postahivatal vésett pecsétnyomója, amely a győri Xantus János Múzeum tulajdona. A Pozsonyi Főpostaigazgatóság 1848. július 17-én kelt, a minisztériumnak címzett pecsétnyomó-igénylése mellett megmaradt az elkészült pecsétnyomók egy-egy papírba és viaszba préselt nyomata is, ami lehetővé tette e pecsétnyomók rekonstrukcióját. A rumai postahivatal 1848. július 22-én feladott ajánlott, hivatalos levelén olvashatjuk a megjegyzést, hogy „a rumai postaállomás tart a magyar köriratú pecséttől a magyart üldöző vadrácz lakások miatt”. A magyar független postaigazgatás foglalkozott a postabélyeg bevezetésével is (62- 65). Ezt igazolja a Bélyegmúzeum gyűjteményében található Than Mór festőművész készítette tervrajz. Ezen a Magyar Alladalmi Posta és a Postajegy felirat, valamint a Kossuth bankóéhoz hasonló címerrajz látható. A nemzeti színre ceruzás feljegyzések utalnak. Az utólagos vizsgálatok megállapították, hogy a rajzot már gyártáshoz készíthették elő. A postajegy szélrajzai az 1848-as hangulatot idézik. A tervezet hátoldalán Than Mór feljegyzése olvasható: „Lieber herr Urschitz! Das habe auch ich getan. ” A postajegy terve Kossuth Lajos tábori nyomdásza, Urschitz Jakab hagyatékában maradt fenn. A sajtónak 1848 tavaszán és az azt követő időszakban rendkívüli jelentősége volt. A Magyarország, Erdély és Horvát-Szlavónia területén megjelenő lapokat a postahivatalok terjesztették (66-76). Aterjesztésre a belügyminiszter adott engedélyt. A kérelmek elbírálása a hírlapok tartalmától, a kiadási jog törvényes feltételeitől, valamint az előírt biztosíték letételétől függött. A Belügyminisztérium erről szóló értesítése után fogadhatott el előfizetéseket a posta. A lapterjesztésről közös magyar és német nyelvű rendelkezés készült. 1848. július 1-jén új hírlap-előfizetési tarifa lépett életbe: „Szabályzat a belföldi és időszaki lapoknak postán szétküldetési díja iránt. 1. Jelen szabályzat szerint a belföldi hírlapok és folyóiratok ezennel leszállított vitelbére kezdetét veendi folyó év július 1-sőjén. ” Előzőleg május 26-án kelt az a levél, melyből megtudjuk, hogy Kossuth Lajos pénzügy- miniszter: „ a hírlapok postai vitelbérét érdeklőjavaslatára nézve... e tárgyban elhatározásaival czélszerűségök tekintetéből tökéletesen egyetért”. Klauzál Gábor miniszter a hírlapszolgálat fejlesztésére tett intézkedéseiről 1848 augusztusában a képviselőház előtt számolt be: „Magyarországon kívül nincs ország, hol a postaigazgatás maga vállalja el nemcsak az összerakást és borítékozást, hanem a felosztást is, s erre a kincstár tetemes áldozatot tesz, t. i. fizet személyzetet, melly az újságokat összerakja, borítékba csinálja és szétküldi. Magyarország tartsa meg a kedvezést, mert ha ez teher is a kincstárra nézve, de a még serdülő hírlapnak kedvezés. ” A postaigazgatóságok május 23-án kapták meg az utasítást, hogy aKossuth Hírlapjára előfizetéseket vehetnek föl. A forradalom győzelme után a különböző politikai irányzatok közül egyedül Kossuth Lajos tudott magának önálló sajtóorgánumot teremteni. Alap 1848. július 1-jén indult. Hétfő kivételével naponta négy nagy ívrét oldalon jelent meg háromhasábos szedéssel. Kozma Vazul nyomdája állította elő. Előfizetési ára helyben kihordva 8 forint, postán vidékre 10 forint volt. A fontosabb politikai cikkeket vagy legalábbis azok irányát többé-kevésbé Kossuth fogalmazta meg, de Bajza József felelős szerkesztő szerepe sem volt névleges. A hírlap munkatársi gárdája a legnépesebb volt valamennyi közt. A 33
