Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Hernitz Ferenc: A soproni posta- és távközléstörténeti gyűjtemény
Hernitz Ferenc A soproni posta- és távközléstörténeti gyűjtemény Sopron postás múltja a rómaiak idejére tekint vissza, a cursus publicus soproni postaállomásig, amit több, mint ezer évvel később, 1550-től a Habsburg postaintézmény lóváltóállomása követett. Amíg a magyarországi posták a pozsonyi postamestertől kapták járandóságukat, addig Sopron az alsó-ausztriai rendektől húzta jövedelmét. Az 1700-as években a kőszegi főpostahivatalhoz osztották be, 1819-től a varasdi és 1823-tól a pozsonyi postaprefektushoz tartozott. A város postamestereit 1695 óta ismerjük. Sopronon kezdetben a Bécs-Kanizsa, 1695 után a Bécs-Zágráb és a Bécs-Konstantinápoly postavonal ment át. Az 1700-as évek végétől postakocsi közlekedett Bécs-Kőszeg, 1804-től Bécs-Károlyváros között. Postahivatalát 1839 őszén és 1840 tavaszán katonaként Petőfi Sándor is őrizte. A szabadságharc leverése után, 1850. január 1-jétől Sopronban postaigazgatóság székelt. Működési területe kezdetben a Dunántúl nagyobb részére kiterjedt. A posta- és távíróintézmény egyesítésekor, 1887-ben a pécsi igazgatóság részben a pesti és a soproni postaigazgatóság területéből létesült. A trianoni békeszerződés tovább csökkentette az igazgatóság területét. Sopron csak polgárainak hűsége révén maradt magyar. A mai Magyarországon a Soproni Postaigazgatóság az egyetlen, amely 150 éven át megmaradt székhelyén. Sopron postatörténetének feltárására és a még fellelhető emlékek felkutatására 1960- ban dr. Mesterházy Sándor nyugalmazott postaigazgató vállalkozott. Dr. Mesterházy Sándor 1897-ben Sopronkeresztúron (ma Deutschkreitz) született. Édesapja a helybeli postamester volt, így a posta múltja iránti kíváncsiság már korán megérlelődött benne. Nyugdíjazása után minden idejét annak szentelte, hogy Sopronban területi postamúzeum vagy gyűjtemény létesüljön. Kérelemmel fordult a postaigazgatóság vezetőjéhez, ahol azt megértéssel fogadták és támogatták. A kérelem eljutott a Postavezérigazgatósághoz is, de ott elutasítást nyert. Lehetőség csak arra volt, hogy az igazgatóság saját költségén időszakos postatörténeti kiállítást rendezzen a Postamúzeum anyagából. Az igazgatóság körlevelet intézett a postahivatalokhoz, amelyben kérte a postatörténeti emlékek összegyűjtését. Az országos Esti Hírlap 1961. április 8-ai számának hírrovatában közölte, hogy „ Postatörténeti múzeum létesül Sopronban Ezt követően a Posta Dokumentációs Központ (e szervezethez tartozott a Postamúzeum) kérelmére az igazgatóság vezetője a további gyűjtést letiltotta. Újabb fordulat 1962-ben következett. Erdélyi Tibor tanár felajánlotta megvásárlásra a soproni postai lebélyegzések gyűjteményét, amely 1754-től 1961-ig foglalta össze a bélyegzőket. A gyűjtemény a Postamúzeum tetszését is elnyerte, a megvásárlásra hajlandóság mutatkozott. A Postamúzeum felajánlotta, hogy amennyiben Sopronban kiállítóhelyet kap, saját költségén rendez be egy gyűjteményes kiállítást, és ott helyezi el a felajánlott Erdélyi-anyagot. Sopronnak ebben az időben kiemelten nagy idegenforgalma volt, de a sok utánjárás ellenére sem adott a város helyet a Postamúzeumnak. 125
