Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998

Pataki Klára: Ez a kiállítás azért volt jó, mert én is itt voltam

Azt már említeni sem érdemes, mert annyit hallunk, olvasunk róla, hogy a gyermekek érdeklődése - szülői beleegyezéssel vagy anélkül is - mind jobban a modem technika által nyújtott élvezetek felé fordul. Mégis jó lenne, ha az Internetet, számítógépeket nem ellenfélnek tekintenénk, hanem új barátainknak, s velük meg kell találnunk az ideális együttélés feltételeit. Térhódításukat nem szabad irigykedve, tétlenül szemlélnünk, bele­nyugvással tudomásul vennünk. A jelek szerint van remény, előbb-utóbb a gyermekek is megtapasztalják a változatosság örömét, azt, hogy kimozduljanak a képernyők elől, és „élőben” találkozzanak a világgal és egymással. íme, néhány ilyenjei, a nagyvázsonyi vendégkönyv tanúsága szerint: „ Újra itt voltam! - Érdekes volt, még a vártál is jobban tetszett! - Bell apót csak dicsérni lehet. -A lovon a torokszíjat kapcsolják be! - Igazán nagy élmény volt 21 buda­pesti első osztályos kisgyermeknek. Sajnos, ritka az olyan hely, ahol ez a korosztály kézzel tapinthatja a múlt csodáit. Köszönjük a lehetőséget. - Az a legjobb, hogy mindenhez hoz­zá lehet nyúlni, ki lehet próbálni. Talán nincs is más ilyen múzeum. - Szuper volt a távíró. Próbáljátok ki! - Nagyon jó volt, ez nem egy szokásos múzeum, mert mindent meg lehet fogni. Én az ilyeneket nagyon szeretem- Külön köszönet a néni kedvességéért, türelmé­ért. -A legeslegjobb a mikiegeres telefon és az írógép. - Nagyon szép szülinapi ajándék volt ebbe a múzeumba eljutni! - Köszönjük ezt a kedves, zajos emléket. - Jó ez a könyv, üzenem a vezetőknek! ” És a felnőtt korosztály? „Itt jártunk nászutunk alkalmából. Zs. és I. - Attól nagyszerű ez a múzeum, hogy még én, 35 éves felnőtt is gyereknek éreztem magam. Öröm látni, hogy olyan helyre toppantunk, ahonnan nem kívánkoznak elmenni a gyereket. Köszönjük a le­hetőséget, biztos vagyok benne, hogy aki csak teheti, visszatér. - Külön köszönjük a szívé­lyes és tartalmas vezetést. - Első alkalom ez a Postamúzeum, melyért 1000 km-t megtet­tem, mint 70 éves, emlékeztem a múlt időbeli telefonkészülékekre. Szép, rendezett, kedves vendégfogadó. Köszönjük. A Székelyföldről. - A második nászutunkat töltöttük itt, újra átéltük a fiatalságunkat (77 és 70 évesek). ” Jó érzés átlapozni a vaskos vendégkönyv oldalait, látni, hogy Kisvárdától Nagykani­zsáig, Szlovákiától Székelyföldig, határon belüli és kívüli helységekből érkeznek honfi­társaink, s mellettük sok külföldi vendéget is üdvözölhetünk a világ legkülönfélébb ré­szeiről. Fölkeresik a múzeumot olyanok, akiknek ez az első múzeum az életükben, és olyanok is, akik a világ nagyvárosainak sok híres múzeumát is láthatták. Más-más szemmel tekin­tenek erre a kis magyar múzeumra, de a tapasztalatok szerint egyformán jól érzik itt ma­gukat. Akiállítás címe: Hangokkal, jelekkel, erőkkel, terekkel embertől emberig. A nagy­vázsonyi Postamúzeum maga is egy kis jel, egy pici tér s tán nem is olyan kis erő, amely korunk embereit összeköti egymással és közös múltunkkal. A sikeres 1998. év után kívánunk további sok kedves vendéget a nagyvázsonyi múze­umunknak, akiket mindig szeretettel várunk. 124

Next

/
Thumbnails
Contents