Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998

Pataki Klára: Ez a kiállítás azért volt jó, mert én is itt voltam

Pataki Klára Ez a kiállítás azért volt jó, mert én is itt voltam... Nagyvázsonyi múzeumunk egy kedves kis látogatója nem is sejtette, hogy vendégkönyvi bejegyzésével mennyire fején találta a szöget. Ez a kiállítás végül is - misszióját, célját tekintve - azért jó, mert évről-évre sok ezer vendéget fogad, köztük nagyon sok gyerme­ket. Azért jó, mert a családos, csoportos, iskolai stb. nagyvázsonyi látogatásoknak nem­csak egyik útba ejthető állomása múzeumunk, hanem kedves, maradandó élményt nyújtó színfoltja, mint ezt a sok vissza-visszatérő vendég is bizonyítja. Miért jó ez? Azért, mert velünk együtt sokan tekintik a múzeumok legfontosabb „cél­csoportjának” a gyermekeket, az iskolásokat. Tapasztalataink szerint a felnőtt népesség­be kétféle ember tartozik: aki jár és aki nem jár múzeumba. Tudom, ez a fekete-fehér kép nem egészen élethű, a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Mégis, fiataljainkkal kell elsősor­ban megszerettetnünk a múzeumokat, a nekik szóló programkínálatokban kell állandó helyet kapniuk a múzeumoknak. Régi jó mondás, hogy amit nem tanul meg Jánoska, nem tudja János. Felnőttekből nemigen lesz kezdő múzeumlátogató, hacsak nem Jánoskájuk kedvéért szánják rá magukat erre. Ha örülünk, hogy a mi múzeumainkat, így a nagyvázsonyit is, sok hazai és külföldi vendég keresi föl, nyomban hozzátesszük, sajnos jöhetnének többen is, legalább annyian, mint pár évvel ezelőtt. A magyarországi 770 körüli múzeum legtöbbjéről ugyanez mond­ható el. 1990-ben ezekben 14 millió látogatót fogadtak, ez a szám 9,5 millióra csökkent 1997-re. A legtöbben az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot keresték föl, re­méljük e 466 ezer vendégből sokan megtekintették a mi kiállításunkat is. A Dobó István Vármúzeum Egerben, a tihanyi Bencés Apátsági Múzeum és a budapesti Közlekedési Múzeum ugyancsak nagyszámú látogatóval dicsekedhetett 1997-ben. Az országos muta­tó, ami a 100 lakosra jutó múzeumlátogatást fejezi ki, az 1990-es 135-ről 93-ra csökkent. A múzeumlátogatások alakulásáról gondolkodva érdemes áttekinteni a nemzetközi adatokat is. Az irányzat hasonló, valószínűleg az okok gyökere is, jóllehet az életszínvo­nalbeli, a kulturális és a nemzetgazdasági, idegenforgalmi stb. eltéréseket nem hagyhat­juk figyelmen kívül és természetesen a lakosság, valamint a múzeumok számát, az ott látható kiállításokat sem. Ez utóbbi szempontoknál elég, ha csak a 4700 németországi vagy a 3500 olaszországi múzeumra és az ott látható értékekre gondolunk. A német mú­zeumokban csaknem százmillió, az olaszokban negyvenmillió az évenkénti látogatók szá­ma, amihez képest persze szerénynek tűnhet a 120-as, illetve 70-es mutató, ha e számot csak önmagában vizsgálgatnánk! Mi a helyzet néhány velünk könnyebben összehasonlítható országban? Ez a mutató Ausztriában 230 (múzeumaik száma 712), Csehországban 254 múzeumban ugyancsak 90 és a magyar múzeumok számával szinte megegyező 762 japán múzeumban 200. Az ausztriai múzeumok mellett a dánok 288 múzeuma (220) és a svédek 197 múzeuma (210) volt a leglátogatottabb az utóbbi években a 100 lakosra jutó múzeumlátogatási mutatójuk szerint. 122

Next

/
Thumbnails
Contents