Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Pataki Klára: Ez is múzeum
Pataki Klára Ez is múzeum Senki sem csodálkozhat azon, hogy a múzeum szó, fogalom elhangzásakor nagyon sokan Mona Lisára és a Louvre többi kincsére gondolnak vagy - a gyakorlatiasabb emberek - a müncheni, bostoni s egyéb híres technikatörténeti gyűjteményekre. Ritkábban jut eszükbe a szó eredeti jelentése, még kevésbé ennek tágabb körű értelmezése. A múzeum - e görög eredetű szó jelentésének megfelelően - Apolló kísérőinek, a múzsáknak lakhelye volt a Helikon ligetes lankáin. A művészetekre, a szép mesterségekre és a tudományokra tanították az embereket, mint erről sok művészi és irodalmi alkotás évezredek óta mindmáig megemlékezik („Janus nyugszik e helyt, a legelső, ki a Dunához hozta le a Helikon ormairól a babért. ”). Az utóbbi századokban a múzeumok - magán- és állami gyűjtemények - kutatják, gyűjtik, őrzik és mutatják be az érdeklődő múzeumlátogatóknak az emberiség egyetemes örökségének részét képező alkotásokat gyönyörködtetés, példákat fölsorakoztató nevelés és az önművelésen alapuló ismeretszerzés céljából. A múzeumok az emberiség történetének leghitelesebb tolmácsolói. Tükrök, melyekben az emberiség saját képmását ismerheti föl. Hidak, melyek múltunkkal kötnek össze bennünket. A múzeum műtárgyainak „megszólaltatásával” a tudomány szinte napról napra többet tár föl múltunkból, elődeink életéből. Az egyének, nemzetek szempontjából sem mindegy, hogy mindebből mennyivel ismerkedhetnek meg. A múzsák ligetétől hosszú út vezetett a mai múzeumokig. A múzsákat nem mindig övezte tisztelet és szeretet, mint a kezdetekben vagy napjainkban. A különféle hitek, hiedelmek és ideológiák, a közvélekedés és a hatalom állásfoglalása koronként változott, sok időnek kellett eltelnie addig, míg megértették, hogy a jelenlegi hatalom a múlt birtokbavételével is növelheti saját erejét. Ez a múzeumtörténet kutatói szerint 1162-ben következett be, amikor a római szenátus előírta, hogy Traianus oszlopát: „nem szabad sem ledönteni, sem megcsonkítani, hanem meg kell őrizni az idők végezetéig a római nép dicsőségére”. A múzeumok ma közintézmények, mert mindenki számára szabadon hozzáférhetők, függetlenül attól, hogy magán- vagy állami tulajdonban vannak, hiszen a magánkézben lévő múzeumokat is többnyire közpénzekből támogatják. Ahhoz, hogy a mai múzeumok működését megértsük, a muzeológusok feladatait meghatározzuk, jó, ha megismerjük a múzeumok történetét s azt, hogy miképp alakult ki napjainkra a múzeumok öt alapvető feladata: a kulturális javak újra birtokbavétele, megőrzése, ennek az örökségnek gondozása, a kultúrateremtés, vagyis a tudományos kutatás és végül, de nem utolsóként a kultúraközvetítés. Ez utóbbiban fontos szerepet kap az oktatási intézményekkel együttműködő oktató-nevelő tevékenység. Ha a múzeumok - köztük a mieink is - úgy működnének, „ ahogy a nagykönyvben meg van írva ”, a múzeumok és közönségük egyaránt jobban járnának. Az ideális vagy legalább elvárható állapot eléréséhez, sokakkal együtt úgy vélem, az öt feladat egyensúlyba 70
