Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta
tesen törvényes emberek is panaszkodnak. 2-szor: Masse, aki a mostani előtt volt expeditor, éppen most várja magára az alsó tömlőében, ahol több mint esztendőtől fogva vason ül, a végső szentenciát. Pedig a mostani expeditor is a maga csekély 90 forintos fizetése mellet olly hirtelen kezdett szegény fráterből gavallért játszani, mint Mássá meggazdagodni. 3-szor: Minden állapotban egy emberismerő kiolvashatta az expeditor orcavonásaiból, fordulásaiból, himelés- hámolásából s kivált az utolsó hírnek, hogy t. i. Méltóságos Gróf utána akar a dolognak járatni, meghallásakor történt constemációjából, hogy ő nem egészen ártatlan. 4- szer: Minden szava mind néki, mind a postamester úrnak mindig csak oda ment ki, hogy a postán pénzt nem szabad küldeni, királyi parancsolat: és így afelől még csak szót sem lehet tenni, vagy azt promoveálni. 5-szőr: Maga a postamester úr azt mondta, hogy talán csak velem tréfál a levél írója: miként pedig Nagyságod Méltóságos nevét meglátta, arra csak azt felelte, hogy megeshet, hogy a cencellista, vagy akire a levélírás volt Nagyságodtól parancsolva, félretette a pénzt! Még egy alázatos reflexiómat a documentumokra nézve méltóztassa Nagyságod megtekinteni. - Éppen szerencsémre nem váltam a házamnál, mikor az első levél kezemhez jött, mert különben itthon magánoson bontván fel, nem válna most mit és kivel bizonyítanom. Hanem egy érdemes házhoz voltam vacsorára híva, és már a leves az asztalon volt, mikor hozzám hozták estveli 8 óra után a levelet, mellyet én az egész tábla előtt bontottam fel és a pénzt benne nem találván, magok ők mondták, hogy csak rögtön menjek a postára, talán ott lesz róla rendelés téve, ők reám várakozni fognak. Ez egy critica kömyűlállás a species factiba. ” Magánszemélyek pecsétlenyomatainak gyűjteménye, XIX. század 108
