Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Beszédes Ernő–Dérszegi Miklós: Telefónia Budapesten millennium és a millecentenárium évében
A távbeszélő-hálózat 100 éves fejlődését a külön teremben berendezett Távbeszélő vezetékrendszerek 1896 körül, távközlési és adatátviteli vezetékrendszerek 1996-ban című kiállítás mutatja be. Mindkét korszakban egyaránt megtalálható - természetesen eltérő mennyiségi arányokban - a két nagy hálózattípus: a föld feletti és a föld alatti vezetékrendszer a maga fa támszerkezeteivel, illetve föld alatti csőhálózataival, kábeleivel. Ez az azonosságok fő tartalma. A különbségek ezen belül mutatkoznak az egymástól teljesen eltérő, másmás anyagok alkalmazásában, az eltérő szerkezeti felépítésben és a több nagyságrenddel különböző beszédátviteli kapacitásban. A millenniumi korszak távbeszélő-hálózatait egy légvezetékes oszlopfej rekonstrukció és egy kábel-alépítményi betontömb - csőnyílásaiban helyi hálózati behúzókábelekkel -jelenítette meg. Az oszlopfej minta az első hazai nagytávolságú távbeszélővonal vezetéktartó támszerkezetét és vezeték elrendezését mutatta be, eredeti méretekkel. A vonal Budapest-Bécs között épült 1889-ben, nyomvonalhossza 262 km volt. A kábel-alépítményi betontömb több mint 90 esztendő föld alatti hálózattípusát reprezentálta. A budapesti távbeszélő-hálózat első alépítményi vonala 1899-ben épült. A kábeleket többségében VII, XVIII és XXXXVIII nyílású betontömbökből álló tömb- csatornákba, később 2-4 nyílású beton csatornaegységekből összeállított csőhálózatba húzták be. A bemutatott VH-es betontömb csőnyílásaiban az 1970-es évek közepéig szinte egyedüli kábeltípusként alkalmazott rézvezetőjű, papírszigetelésű, pár-, később csillagnégyes sodrású, koncentrikus érkötegelésű, ólomköpenyű behúzókábelek helyezkedtek el, a szerkezetet is bemutató lépcsőzött kábelvéggel. A korszak értékes hálózattörténeti relikviája egy réz emléktábla, vésett szöveggel: „25 000-dik tömbje a budapesti m. k. távbeszélő hálózat kábelcsatornáinak. Készült az alolírottak jelenlétében. ” A táblán 29 fő aláíró kézjegye is megtalálható. Az emléktáblát 1900-1905 között egy a Szt. István (korábban Lipót) körúton beépített XXXXVIII nyílású kábel-alépítményi betontömbön helyezték el. Az aláírások között látható a korabeli és két későbbi posta-vezérigazgató - Szalay Péter, Follért Károly, Hollós József -, továbbá a posta kiemelkedő műszaki vezetői közül Kolossváry Endre vezérigazgató-helyettes és Vater József műszaki főigazgató kézjegye. A nevezetes betontömböt nagyméretű színes fényképen mutattuk be. Alatta egy fafaragás - Kiss Gyula a Posta Központi Kábelüzem egykori asztalosának - Kábelhúzó munkások című alkotása díszítette kiállítási anyagunkat. A millecentenárium korának föld feletti és föld alatti hálózati rendszereit a műanyagok széleskörű alkalmazása és a száloptika kábeltechnikai megjelenése jellemzi. A föld feletti hálózatot az első hazai üzemszerűen alkalmazott fényvezető légkábelvonal kötőharanggal szerelt oszlopfej-modellje mutatta be eredeti szerelvényekkel. A 10 fényvezető üvegszálas vonal a pécsi digitális távbeszélőközpont és mecseknádasdi kihelyezett fokozata között épült 1992-ben a Pécsvárad-Mecseknádasd szakaszon. A föld alatti hálózat kalodás kötegelésű műanyagcső kábelalépítmény mintával szerepelt. A BK 105/6 típusjelű betonkalodával kötegelt 6 db PVC-T műanyagcsőben kábel- minták és kemény polietilén (KPE) béléscsövek helyezkedtek el. Két PVC-T csőnyílásban rézvezetőjű, habpolietilén érszigetelésű, vazelin térkitöltésű Qv típusjelű beázás48
