Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap

Az 1880-as években éppen ezek a tulajdonságok váltak akadályává annak, hogy a posta intézményét is meghódítsa a szabad versenyes kapitalizmus emberi tényezőkre érzéketlen teljesítményelve. Baross Gábor, a vasminiszter korában alighanem Heim Péter volt a legnehezebb helyzetben, aki inkább ész, mint szív ember létére egyetértett Baross Gábor törekvéseivel, de Gervayval sem akart ellentétbe kerülni. Gervay nyugdíjazásával az egyesített posták és távírdák élére a távírdaigazgató, Koller Lajos került, ő azonban csak felügyelte, de nem irányította a postákat, az Heim Péter kötelessége volt, aki 1892-ben követte Kollert a főigazgatói székben. Az 1887 és 1895 közötti kilenc esztendőt kitevő korszak a postatörténelembe Haynau rémuralmához hasonló emlékekkel vonult be. Az alkalmazási, minősítési megszigorítások, a pénzbüntetések bevezetése, a járulékok megszüntetése, a kihasználtság (ma termelékenységet mondanánk) embertelen fokozása Budapesten 1895 nyarán a levélhordók sztrájkjához vezetett, melyet rideg magatartásával Heim Péter nem tudott megakadályozni. Azzal azonban, hogy a sztrájk kitörésekor azonnal beadta lemondását, egyben elismerte, nem menti fel magát a történtek alól.

Az intézmény élére Gervay legjobb tanítványa, Szalay Péter került, a budapesti postaigazgatóvá pedig Demény Károlyt nevezték ki. Szalay Péter, akinek idén ünnepelhetjük 150. születésnapját, 27 éves szolgálati idővel rendelkezett és 49 éves volt, amikor Gervay örökébe lépett. Ő volt az első elnök-vezérigazgató. Tudta, hogy pontos, gyors és megbízható posta nem tartható fent a személyzet erkölcsi és anyagi megbecsülése nélkül. Igazgatása alatt alakultak meg a betegsegélyző-, az ének-, a zene-, a sportegyesületek; az altisztek és szolgák emberbaráti köre, mely utóbbit kamatmentes állami kölcsönökkel segített Szent Domonkos utcai székházuk felépítésében.

1906-ban a részjutalék bevezetésével egy jelentősebb fizetésrendezéssel felérő anyagi juttatásban részesítette a postásságot. 1908-ban, halála évében ő érte el a Magyar Királyi Posta teljes függetlenné válását az osztrák postaigazgatástól. Az őt követő postafőigazgató Follért Károly is Gervay neveltjeiből került ki.

Az 50 éves Follért Károly 31 szolgálati évvel a háta mögött, nagy tudású, sokoldalúan művelt ember volt, akiből az emberszeretet melege sem hűlt ki. A világháborús postaigazgatás idején nemcsak kiváló szervezőképességére, de emberségére is nagy szüksége volt. 1917-ben ő tudta lecsendesíteni a budapesti távbeszélő-kezelőnők tüntetését és megakadályozta sztrájkjukat. Igaz 1918 januárjában azt is elérte, hogy 1200 kezelőnőt a magasabb B/illetményű fizetési osztályba soroljanak. A postás hadikórházat felesége vezetése alatt szervezte meg és működtette, majd létrehozta az Országos Postás Kórház Alapot.

Mint korábban említettem, az ősök nem voltak a radikalizmus hívei, s ez úgy tűnik utódaikban is megmaradt. Talán ez az oka, hogy Follért és Demény az őszirózsás forradalom hatalomátvétele után nyugállományba helyezésüket kérték.

A kommün bukását követően 1919 novemberében az utolsó Gervay tanítvány, a 60 esztendős Demény Károly kerül az intézmény élére. Demény 1896-ig rendszeresen látogatta Gervay Mihályt. Ő gyűjtötte össze a Postamúzeumban őrzött Gervay-dokumentu- mokat és neki köszönhetjük a legteljesebb Gervay-életrajz megírását is. Nagyformátumú vezetőegyéniség volt, számos jóléti intézmény (budafoki szanatórium, üdülők) építése fűződik a nevéhez. Mint az Országos Testnevelési Tanács elnöke, a postás sport nagy mecénása volt. Demény vezette be az éves szabadságidőt és a távozási időt a betegek részére.

42