Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap
Az ősök és utódok a reformkort, szabadságharcot, Bach-korszakot, kiegyezést, szabad versenyes kapitalizmust, világháborút, kommünt, Trianont megélt elődeink jeles örökséget hagytak ránk. Fel kell tenni a kérdést, méltó örökösök vagyunk-e vagy nekünk is szembe kell nézni azokkal a gondokkal, amelyek Szalay Péter koporsójánál 1908-ban elhangzottak: „Ha Szalay a nemes szívű emberbarát meg is halt, eszméi, irányzata túlélik a múlandó testet. De vajon túlélik-e? Nem akad-e majd, ki minden erejét arra használja, hogy ezt az eszmét letörölje?... Miért vagyunk csak most együtt, s holnap már szerteszét, talán egymással szemben? Miért kell a világnak csak most látni, hogy vagyunk, hogy nagyok vagyunk így összesen? Mint örülhet az ő nagy lelke, ki életében javunkat akarta, s látja, hogy halála összehozott bennünket! Vajha együtt is maradnánk, egymást megért- hetnénk!” Balás Kristóf Gervay Mihály az ember, a vezető, a példakép A Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskola igazgatójaként mindig irigyeltem azokat az iskolákat, amelyek olyan emberek nevét viselik, akik példaképként állíthatók az ifjúság elé. Névkeresésemben a Postamúzeum igazgatója, Kovács Gergely né asszony Gervay Mihályhoz vezetett, akiben értékes, nagyszerű szakembert, a magyar posta történetének alakítóját ismerhettem meg. De miért volt eddig szinte ismeretlen? Azt hiszem az elmúlt évtizedek történelemfelfogása volt az, amely nem tűrte, nem ismerte el a nagy egyéniségek korszakformáló tevékenységét, legalábbis azokét nem, akik békeidőben és nem a barikádokon formálták a történelmet. Gervay Mihály az önálló, független magyar posta történelmének első lapjait írta meg. A pozsonyi polgárcsalád, melyben született, svájci eredetűnek vallotta magát. Talán nem érdektelen felidézni, hogy a XIX. századi társadalmi és gazdasági fellendülés idején mennyi jeles svájci származású honfitársunk vált ismertté: Ganz Ábrahám, Mechwart András. A Gervay családokban a szeretet és az összetartozás tudata meghatározó volt. Ő maga nem alapított családot, de a posta személyzetét saját, nagy családjának tekintette. Az együttérzés vezérelte a segélyező- és nyugdíjegyesület megalapításakor, akkor is, amikor alapítványt tett egy postai alkalmazott jól tanuló fia részére majd, amikor lehetővé tette a postások asszonyainak, özvegyeinek, leányainak munkába állását. A nagy családnál is van nagyobb család: a nemzet! Gervay Mihály jó hazafi volt. Minden érdekelte ami az országban, és az is ami a világban történt. Felismerve az egymásrautaltság, az együttműködés szükségességét, munkálkodott az Egyetemes Postaegyesület létrehozásában is. A kiváló szakember színes egyéniség és nagyszerű ember volt. Kultúrált latinos műveltségű ember, aki olvasottságával kitűnt a társaságból. Zenei szalonja a Havas utcai lakásában közkedvelt volt. Szerette a természetet és mint a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke nagyon sokat tett érte. Gondoljunk csak az immáron nyugdíjas Gervayra, aki személyesen gyűjt adományokat a Gellérthegy fásítására. 43
