Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap

E nemzedék legjobbjai Eötvös, Szalay, Trefort hivatásszeretetükkel, tudásuk gyarapításá­val politizáltak. Vezérlő értéknek saját életükben is az alkotótevékenységet, a sokoldalú műveltséget és az emberszeretetet tekintették. Gervay Mihály vezetői egyéniségét ennek a három emberi értéknek a tudatos vállalása és fejlesztése jellemezte. Alkotótevékenységéről nemcsak a magyar postaügy hihetetlen fejlődése, de szolgála­tának kivételesen hosszú ideje is tanúskodik. 49 évesen került a postaigazgatás élére s 68 évesen nyugdíjaztatta a vasminiszter, Baross Gábor akkor, amikor Gervay 20 évvel ko­rábban kezdeményezett terve, a posták és távírdák egyesítése megvalósult. Ez is példáz­za, hogy Gervay jövőben gondolkodó stratéga volt és nem taktikus. Az idő közepén élt, a történések fő sodrában. Rendelkezései, fejlesztései a nők postai alkalmazásától kezdve, a két krajcáros levelezőlapok forgalomba hozatalán át, a postatakarékpénztári tevékenység ellátásáig ezért tartoznak maradandó örökségeink közé. Az alkotótevékenység maradandó étékeket csak magas fokú képzettséggel és tudással párosulva tud létrehozni. Ehhez jó alapképzettségre, több idegen nyelv jó ismeretére, a tu­dás állandó fejlesztésére, a bel- és külföldi szakirodalom ismeretére, jártasságra és tájéko­zottságra van szükség az ország és a nagyvilág dolgaiban egyaránt. Ma azt mondanánk a kapcsolatok ápolására, társasági életre. Ahogyan nevelt fia, Gervay Pál naplójegyzeteiből megismerhettem, nem volt nap, hogy nem ment volna vendégségbe vagy ne látott volna vendégeket házába. Munkatársai közül Heimék, Szalayék, Follérték kéthetente megfordul­tak nála. Különösen szerette Follért és Szalay feleségét, őszintén meggyászolta Heim Péter lányának halálát, s ígéretes fiúnak tartotta Heim Pált, a későbbi jeles gyermekgyógyászt. A kor bár megbecsülte a szaktudást, a műveltséghez nem tartotta elegendőnek. Abban ugyanis nemcsak az ész, a szív műveltségét is beleértették, amit önmagukba a művésze­tek értő vagy művelő szenvedélyével, embérbaráti érzelmek megnyilvánulásával fejlesz­tettek. Gervay Mihály erre is példát mutatott gyakori tárlat, színház, hangverseny látoga­tásaival és olvasmányaival. Intézményvezetőként nemcsak a Postai Rendeletekben köz­zétett nemzetközi egyezmények ismerté tételével, az 1867-ben alapított első magyar nyelvű szaklapunk, a Posta Közlöny támogatásával segítette a sokoldalú tájékozottságot. A vizsga­kötelezettség bevezetésével, tanfolyamok szervezésével megkövetelte a tudás fejleszté­sét. Gervay vezetői tulajdonságai között az alkotóképesség, a sokoldalú tudás mellett meg kell emlékezni - és nem utolsó sorban - emberszeretetéről. Az 1887-ben már 12 900 főt számláló postaszemélyzetet szinte családjának tekintette. A postamesterek 1868-ban létrehozott segélyszervezetéből 1885-re a Magyar Postasze­mélyzet Segélyező és Nyugdíjegyesülete fejlődött ki. 1873-ban az özvegyi gyámolítás, 1880-ban az özvegyi nyugdíj és nevelési támogatás rendszerét vezette be. 1878-ban, ami­kor 40. szolgálati jubileumát ünnepelték, közel két évi fizetésének megfelelő összegű (3400 forintos) alapítványt tett, szegény sorsú postai alkalmazottak jól tanuló fiainak ösz­töndíjára. Rendszeresen látogatta a vidéki postaigazgatóságokat, vezetőik nagy családi eseményein, a keresztelőkön, esküvőkön és temetéseken kötelességének érezte részt ven­ni. Érdekes megfigyelnünk, hogy érája alatt 1871 és 1887 között 85 postai alkalmazott (köztük néhány hivatalszolga és kézbesítő) kapott kitüntetést. Gervay támogatta a postás dinasztiákat. Az utódoknak nevelt fiatal munkatársai közül Szalay Péter és Follért Károly postás családokból származtak. A nők alkalmazásának beve­zetésével az addig fél illegalitásban dolgozó postás özvegyeket, árvákat törvényesítette. 41

Next

/
Thumbnails
Contents