Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap
létre az alapjaiban máig alig változott postai szervezet. Még szolgálnak az ő korában épített postapaloták, rendtartásából, kezelési előírásaiból számos elemet máig megőriztünk. Egyetlen ember ilyen tartós örökséget csak különleges képességek birtokában hagyhat az utókorra. Gervaynál ez - sokoldalú tudásán túl - a csapatmunkára mozgósító készségben és a példáját követő utódok kinevelésében mutatkozott meg. Vezetői egyéniségének megismeréséért nem árt felidéznünk életéből néhány történelmi eseményt, helyszínt, amelyek formálhatták egyéniségét. A 19. századot két művészeti stílus, a klasszicizmus és az eklektika jellemezte. Ősi örökségek felélesztéséből született történeti stílusok. Az egyiket a szimmetria, a rend, az egyszerűség, a másikat a sokféleség, a stílusok ötvözése vagy kompromisszuma jellemezte. Kicsit ilyenekké formálódtak a 19. század nagy egyéniségei is, attól függően, mennyit éltek meg a századból. Gervay Mihály szülővárosában, Pozsonyban 1838-ban akkor lépett postai szolgálatba, amikor a reformkor függetlenségi törekvései már a postahivatalokban is megmutatkoztak. A magyarországi postákat közvetlenül irányító helytartótanács éppen abban az évben adta ki saját hatáskörében azt a rendeletét, amely lehetővé tette a magyar nyelv használatát a postahivatalok felterjesztéseiben és szorgalmazta, hogy a hivatalok vezetői csak vagyonos és jó magyarnak bizonyuló nemesek közül neveztessenek ki. 1846 és 1849 között a bécsi postán dolgozott. 1848 őszén testvére, Nándor - a szabadságharcos csapatok egyik vezetőjeként - űzte el Pozsony falai alól Jellasics ostromló seregét. 1851 -ben, abban az évben került a pesti postaigazgatóságra, amikor bár ideiglenes jelleggel, de bevezették az 1837. évi osztrák postatörvényt, amelynek érvényre jutását 14 évvel korábban még sikeresen megakadályozták a magyar rendek. Ebből az évből származik egyetlen ránk maradt hivatali menősítése, miszerint „... Munkája kitűnő. Kiemelkedő képességei, példátlan kötelességérzete, elkötelezettsége a szolgálat iránt, mintaszerű becsületessége kiválóan alkalmassá teszik postaigazgatói állás betöltésére.” Ez négy év múltán következett be, amikor kinevezték a Nagyváradi Postaigazgatóság vezetőjének. Az Olaszi és Várad egyesüléséből 1848-ban létrejött Nagyvárad még nem a Pece-parti Párizs volt. Utcáit mindössze 25 lámpás világította meg, a vaspálya csak 1858- ban érte el. 12 évet élt ebben a városban. Talán itt készült a jövőre. Nemzedékének legjobbjai Széchenyi testamentumának: „Magyarország nem volt, hanem lesz!” beteljesítésére, országépítésre készültek. Ezt a szándékot, amely úgy tűnik nemzedékről nemzedékre öröklődött, utódnemzedékük egyik legnagyobb költője, Ady Endre A perc-emberkék című versében, 1914-ben így fogalmazta meg: ,Most a perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk, / Nagyot végezni mégis mi jövünk, / Nagyot és szépet, emberit s magyart. ” Az, hogy a perc-emberkék dáridója a történelemben időről-időre bekövetkezik, egyetlen nemzedéket sem ment fel az alól, hogy ne készüljön „nagyot és szépet, emberit s magyart” építeni. Ennél az Ady-somál meg kell állnunk egy percre, s figyelmezni arra, hogy a magyar szó a sor végén az előtte felsorolt nagy, szép, emberi összességét jelenti. A magyarságról ez volt Gervayék hitvallása. Szerettek volna büszkék lenni rá, s arra törekedtek, hogy azt egyetemes értékek jellemezzék. A haza és haladás, a hagyomány és a műveltség, a magyarság és az európaiság náluk szimbiózisban létező értékek voltak. Egyaránt elvetették az elvont teoretizálást, a valóságot semmibe vevő radikalizmust; alkotmányos rendre és szabadságra vágytak. 40
