Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Nikodém Gabriella: A Bélyegmúzeum alkalmi bélyegző gyűjteménye
Nikodém Gabriella A Bélyegmúzeum alkalmi bélyegző gyűjteménye Alkalmi bélyegző az egy vagy ismétlődő alkalomra, egyedi terv alapján készített, az általánosan használt szabványmérettől, formától és beosztástól eltérő kézi hely-kelet bélyegző, mely az alkalomra utaló szöveget és ábrát tartalmaz. Felhasználási idejének megfelelően bevésett vagy állítható keltezésű kivitelben készül. Egy időben több példány használata esetén megkülönböztetésükre apró jeleket (betű, csillag, kereszt stb.) vésnek rájuk. Az első alkalmi bélyegzőt 1879-ben használták a székesfehérvári iparkiállításon. Mind ez ideig csak a próbabélyegzéseit ismerjük, sem a bélyegző, sem küldeményen továbbított lenyomata nem került elő. A múzeum gyűjteményének legkorábbi darabja 1916-ból való és IV. Károly koronázása alkalmából használták. Sajnos az alkalmi bélyegzők esetében azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy a múzeum megalapítása előtti időszakot tekintve csak véletlenszerűen kerülhettek a 3. ügyosztályra. Még tovább rontotta az esélyeket az a tény, hogy a kezdetben használt drága fémbélyegzőket - melyek általában rézből készültek - takarékossági szempontok alapján beszolgáltatás után átvésték vagy beolvasztva újra felhasználták. így fordulhat elő, hogy bár az alkalmi bélyegzők nyilvántartására szolgáló törzskönyv utoljára a 9623. sorszámú bélyegzőt regisztrálja, az átvésések és selejtezések miatt valójában csak 9174 db alkalmi bélyegzőt számlál a gyűjtemény. Ebből 1995-ben 338 db, 1996-ban 198 db volt a gyarapodás. Valamennyi egyedi darab. Két egyforma bélyegző nem létezik, hiszen még az ugyanazon alkalomra, ugyanaznap használt darabok is különböznek egymástól vagy az alkalmi postahivatal számozását vagy a fentebb már említett megkülönböztető jelzéseket tekintve. Az alkalmi bélyegzők hosszú időn keresztül szinte kizárólag fémből - elvétve fából - készültek, csak az 1970-es évek elején jelentek meg az első gumi (Semperit) bélyegzők. Alakjuk, formájuk rendkívül változatos. 1900-ig ugyan kizárólag a gyártási időpontjuknak megfelelő, állandó jellegű postahivatali hely-kelet bélyegzők alakfajtájával és rendszerében készültek, a századforduló azonban e téren döntő változást hozott: Budapesten a június 4. és 25. között rendezett Nemzetközi Képes levelezőlap Kiállítás alkalmi postahivatala számára elkészítették az első rajzos alkalmi bélyegzőt, mely a magyar koronát ábrázolta. Az ezt követő időszakban a hagyományos formák mellett mind több és több rajzos bélyegzővel találkozunk. 1924 és 1926 között a négyzet alakú változatot favorizálták, melybe csupán az alkalmi szöveget vésték be, ezt pedig a használó hivatal egyszerűen felerősítette a hely-kelet bélyegzőjére úgy, hogy ez a szöveget tartalmazó rész a keletbélyegzőtől balra került. Ezt nevezzük bélyegzőrátétnek. Különlegességnek számítanak még az úgynevezett kézi hengerbélyegzők, melyeknél a rajz- és szövegrészt nem sík-, hanem hengerfelületbe vésték. Ez a henger forgatása következtében összefüggő, szalagszerű képet adott, melyben a bélyegzés egymás után 169
