Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Nikodém Gabriella: A Bélyegmúzeum alkalmi bélyegző gyűjteménye

ismétlődött. Ilyen az 1924-es Magyar Filatelista Nap, vagy az 1928-as Szent István Hét. Sajnos ezekből is sokat átalakítottak oly módon, hogy az alkalmi szöveget tartalmazó hengerfelületet kimetszették és helyette másikat illesztettek be.

Az alkalmi bélyegzők nagy része vésett dátummal készült, mivel csak egy, legfeljebb néhány napig használták őket. A hosszú ideig tartó rendezvények vagy az évenként visszatérő alkalmak hivatalai részére azonban úgynevezett kerékrendszerű bélyegzőket készítenek, melyeket forgatható dátumjelzésekkel látnak el. Ilyen például a Hortobágyi Hídivásár bélyegző, melyet minden évben rendszeresen kiadunk a Debreceni Posta- igazgatóságnak.

Az alkalmi bélyegzésekhez használt festék színe rendszerint fekete, de ritkán előfordul színes - vörös, zöld, kék - bélyegzés is, leginkább a bélyegző használatának első vagy utolsó napján. Ezeket az eltéréseket a Postai Rendeletek Tára, a Postaügyi Értesítő előzetesen szabályozza, a Mihályfi-féle katalógus külön jelöli. 1946-47-ben néhány alkalommal használták a kétszínű — csehszlovák rendszerű - alkalmi bélyegzőket. Ezek kétlépcsős működésűek. A vörös és a zöld szín együttes használatával a fehér papír színével együtt nemzetiszínűek a bélyegzések. Ilyen az 1946-os IV. Országos Magyar Bélyegkiállítás bélyegző.

Jelen rendszer szerint az alkalmi bélyegzőkre vonatkozó megrendelések a Magyar Posta Rt. Vezérigazgatósága posta és bélyegosztályára futnak be, ahol a kérelem jogosságát elbírálják, majd kedvező döntés esetén az Anyag és Értékcikkhivatalnál megrendelik. A kirendelt alkalmi postahivatal - melynek felállítója általában a helység legnagyobb postahivatala, Budapesten sokáig a 72-es, 1947-től a Bp. 4., manapság már a Bp. 8. is - az esemény napján használatba veszi, majd a forgalomból kivonja és visszaadja az Értékcikkhivatalnak. Itt a bélyegzés napjától számított 6 hónapig még külön díjazás fejében lebélyegzik a hozzájuk eljuttatott küldeményeket, majd ennek letelte után a bélyegzőket átadják a Bélyegmúzeum gyűjteménye számára. A múzeum utólagos bélyegzést nem teljesít, lenyomatot is csak külön engedély alapján, az eredetitől eltérő méretű fénymásolatban adunk ki kutatási célokra. A múzeumba került bélyegző a használatbavétel időpontjának sorrendjében törzskönyvi nyilvántartási számot kap, melynek alapján a gyűjteménybe besoroljuk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az alkalmi bélyegző megrendeléseket 1978-ig a Bélyegmúzeum teljesítette, illetve adta ki bérmunkába az Óra Ékszer Vállalatnak, így minden egyes darab - mely nem került átvésésre vagy selejtezésre - hiánytalanul megvan a bélyegzőtárban, éppúgy, mint a rájuk vonatkozó iratok az okmánytárban.

Mivel az alkalmi bélyegzések gyűjtése a filatelisták körében igen népszerű, a gyűjtemény feldolgozottsága is jónak mondható. A gyűjteménynek nincs azonosítatlan darabja. Szakirodalmát tekintve alapmunka a Mihályfi-féle Alkalmi bélyegzők katalógusa, amely az 1986-ig megjelent valamennyi bélyegzőt számba veszi, és amelynek 1995-ig bezárólag nemrég jelent meg a pótlása a Bélyegvilág hasábjain a Bélyegmúzeum gyűjteményét dolgozva fel. Létezik számtalan kiadott, vagy kiadásra nem került, ám közkézen forgó tematikus és motívum katalógus. Például dr. Debreczeni Zsolt svájci gyűjtő a bélyegnapokhoz valamint a vallási témákhoz kapcsolódó alkalmi bélyegzők összegyűjtéséhez kérte a segítségünket. Dr. Buda József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem dékánja az egészségügyi témájú bélyegzőket gyűjtötte csokorba, de számon tartunk kü170