Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése
Az új nagyteljesítményű adók megrendelése így a negyvenes évek elején az illetékesek elhatározták az önálló rövidhullámú műsorszóró rádióállomás építését. Helyét hamarosan ki is jelölték Diósdon a Tétényi Fennsík nyugati peremén. Már javában folyt a második világháború. A háborús hírekből megítélve úgy láttuk, hogy nem célszerű az állomást a felszínre építeni. A fennsík alatt lévő 60 m mély üledékes mészkő alkalmasnak látszott az állomás bombabiztos földalatti elhelyezésére. Az adóberendezések szállítására a Magyar kir. Posta versenytárgyalást írt ki, melyet a német Telefunken-AEG nyert el. A döntésben a politikai érdekek nagyobb szerepet játszottak, mint a minőség és egyéb feltételek. A szállítás megkezdésekor egy millió pengő előleget fizettek ki. Ezért az összegért, mely mai értékben kb. 20-30 millió forintot jelentene, mindössze három antennatorony vasszerkezetét szállították le. A szállításokat a háborús helyzet alakulása miatt megszüntették. A Telefunken-AEG két 50 kW-os adót szállított volna berendezési tervekkel. A terv a két adót abba a terembe kívánta volna elhelyezni, melyben most a két 100 kW-os adó vezérlő asztala áll. A többi területet különféle üzemi helyiségek foglalták volna el. Az antennarendszer mindössze két frekvenciára alkalmas dipól-sorból állt volna, észak-amerikai irányítottsággal. A Posta 1943-ban úgy határozott, hogy az állomást nem építi föld alá, hanem az eredetileg elképzelt helyen a felszínen helyezi el. Addigra ugyanis kiderült, hogy a rádióállomások nem célpontjai a légitámadásoknak, hiszen a hírszolgálat számára és a repülőgépek tájékozódásához nélkülözhetetlenek voltak. Pusztulásukat csak a visszavonuló katonai erők robbantó tevékenysége okozta. Az állomás épületeit a posta építészei tervezték meg és hamarosan meg is kezdődött az építkezés. A háború végére az építkezés alapjába véve elkészült, de a belső berendezésre már nem került sor. 1945 tavaszán viszont a környék lakossága minden elmozdíthatót elvitt az épületből és környékéről. Főként az ajtók, ablakok és azok tokjai tűntek el, hiszen a háborús épületkárok hatalmasak voltak. Újjáépítjük azt ami meg sem volt Az ostrom elmúltát követő hetekben országunkban a rádióadások helyzete teljesen reménytelennek látszott. A régi, már korábban meglévő berendezések és épületek 95%-a elpusztult. A posta 27 rádiómémökéből mindössze 5-6 mérnök maradt itthon, a többieket szétszórta a háború. Nagyrészük nyugatra távozott, néhányan pedig a szomszédos országokban telepedtek le. Nem remélhettük, hogy belátható időn belül új, eddig sem volt,jól szervezett rövidhullámú műsoradást kezdhetünk. Néhány hónap múltán, 1945 közepén azonban megváltozott a helyzet. A rádióállomások felépítésének addig soha nem volt kedvező feltételei alakultak ki. A lendületes munka eredményeként öt év múlva - 1950-ben - a műsorszóró adók kisugározható összes teljesítménye több mint három és félszerese lett az 1938-as, utolsó békeévben elértnek. Mi okozta a változást? Hogyan keletkezett ez a gyors fejlődés? Mindezt itt leírni nem lehet anélkül, hogy messze el ne térjünk a tárgytól. Néhányat a legfontosabb okok közül mégis fel kell sorolni. Az első rögtön az, hogy a felszabadító szovjet hadsereg minden 127
