Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése
parancsnoksága nemcsak hogy engedélyezte a rádióadások megindítását, hanem még sürgette és támogatta is ezt az igyekezetét. A második kedvező körülmény az volt, hogy a rádióállomások műszerész személyzete nem hagyta el az országot. Kisebb részük, megtagadva a kiürítési parancsokat, a helyén maradt. A többség elvonult ugyan a magyaróvári relé-állomásig, de onnan szinte senki sem ment közülük tovább. A harmadik előmozdító tényező az volt, hogy a felszabadulás utáni koalíciós kormány minden tagja teljes erejéből támogatta ügyünket. Név szerint is meg kell itt említeni Gerő Ernőt, ennek az időszaknak közlekedés- és postaügyi miniszterét és Ortutay Gyulát, az új Magyar Rádió vezérigazgatóját. Az anyagiak előteremtésében Vas Zoltánnak volt jelentős szerepe. Az adóállomások élete 1945 tavaszán úgy indult meg, hogy Magyaróvárról minden állomásunkra visszament néhány kijelölt műszerész. Ők előkészítették a lakótelepek lakásainak egy részét, hogy oda a családok is beköltözhessenek. Nem volt nagy a kényelem, fekvőhelyként szalmazsák, néhol csak szalma fogadta a régi lakókat. Az ablakokon üveg helyett olajos papír feszült. Időközben azonban felmelegedett az idő és mindenki örült, hogy békességben visszatérhetett otthonába. Ezzel egy időben a műszerészekből állomás vezetőket neveztünk ki. Leginkább a régi vezető műszerészek kaptak ilyen beosztást, mint Lakihegyen Fata Lajos és Székesfehérváron Novák Károly. Ezek a tapasztalt és gyakorlati beállítottságú emberek a lehető legjobban megfeleltek annak a helyreállító feladatnak, ami akkor napirenden volt. A székesfehérvári Breitner Istvánnak jutott az a feladat, hogy a Diósdon lévő romosodon épületekből álló és előbb még nem lakott rádióállomás vezetője legyen. Neki ismételnie kellett a nehéz megtelepülést, mert alighogy visszatért és berendezkedett héttagú családjával Székesfehérváron, máris indulhatott új honalapításra Diósdra. Az előbbiekben leírt kedvező körülményeket, a komoly támogató szándékot felismerve, nem vetettük el a rövidhullámú adóállomás ügyét, hanem úgy folytattuk azt, mintha már korábban is működő adóállomás lett volna. Az első adások Diósdon Breitner István pár hónap alatt megteremtette családja számára a helyben lakás feltételeit, és gondoskodott az épületek nyílászáró szerkezeteinek elkészítéséről is. Tudtuk, hogy egy adóállomás adóberendezések és antennák nélkül nem maradhat éveken át. Végleges berendezés elkészítésére azonban legkorábban 1948-ban kerülhetett sor. Elhatároztuk, hogy felszerelünk két 1 kW-os adóberendezést és egyszerű antennákat is építünk. Az adókat a Városház utcai műhelyünkben készítettük el, Kiss Lajos tervei szerint és Czirják Gyula kivitelezésében. Hajói emlékszem, akkor az adók eleje egy-egy 500 W-os amerikai katonai adó volt, melyekhez akkor szinte ingyen lehetett hozzájutni. A műhely csak egy-egy végerősítőt épített hozzá. Az adók felszerelését, az antennákat és a tápvonalakat, a terepen lévő átváltó kapcsolókat az időközben ide került szakmunkás- és műszerészgárda építette fel. Az állomás erősáramú energia ellátására és a stúdióval való összeköttetésre szolgáló kábelei már a háború alatt a földbe kerültek, s így ezzel kevés gondunk volt. Ezzel a szerény berendezéssel indult meg az élet a Diósdi Rádióállomáson. A két éven át ilyen eszközökkel működő rövidhullámú adások elérték azt a hatásfokot, ami az utolsó békeévek adásainak színvonalával egyenlő volt. 128
