Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994

Nikodém Gabriella: Csak az alkotás igazolja a létet

szetek valamennyi ágában millió tükröződése van. Sok olyan dolgot lehet elmondani a nő ábrázolásán keresztül, amit más esetben nehéz lenne egységbe foglalni. Akiállításban is szerepel Kaffka Margit bélyegem. Elég Kaffka Margit sorsát ismerni, a műveit ismerni, a költői létét és a fiatal tragikus halálát ismerni, és az embernek összeszorul a torka. Ugyanakkor sok minden mást is magában hordoz. Benne van a XIX. és a XX. század, benne van egy önmagát vállaló ember, aki túlnőtte a szerepét, hiszen feleség, anya és női mivolta mellett mint alkotó ember valósult meg és mondott valamit az utókor számára. A Szocfilex blokkba megpróbáltam belefoglalni minden gyümölcsöt, mindazt a szépséget, dússágot, gazdagságot, ami a nő.- Az anyaságon keresztül nő és gyermek természetes egységet alkot. Gyermek-bélyegei, bélyegtervei szakmai és művészi szempontból egyaránt telitalálatok. Mi a titka annak, hogy ilyen szinten és intenzitással képes a gyermekek gondolatvilágát ábrázolni, a gyermek nyelvén a gyermekhez, a gyermekről szólni?- Én is gyerek vagyok belül, legalábbis remélem, hogy megmaradtam annak. Az ember őrzi a gyermekkorát, a boldognak mondott gyermekkort, amit nem érintett meg semmi. Egyetlen kulcsszó van, az empátia. Ma sem a magam fejével gondolkodom, ha egy gyerekkel, például Marci unokámmal vagyok kapcsolatban, hanem az övével. Az ő játékos gondolatmenetéből építem fel a válaszaimat. Nem terhelem túl, de nem is gyerekként kezelem, hanem egyenértékű partnerként. A mérleg balansza az ő reakciójától függ, nem kényszerítem semmire. A nemzetközi gyermekév sorozatban tulajdonképpen meséket illusztráltam, megpróbáltam az ő szemükkel látni egy pillanatra. Éveken keresztül szerepeltem a szlovákok Nemzetközi Gyermekkönyv és Illusztrációs kiállításán, aminek nagy a nemzetközi reputációja. Díjakat is nyertem, és ott a nyertes rajzot bélyegre viszik át, ez ajutalom. Rájöttem, hogy nagyon nagy szükség van jól illusztrált gyermekkönyvekre is, mert az új generáció rendkívül elasztikus. Lehet tönkretenni, de lehet jót is nyújtani. Sokszor föl teszi az ember a kérdést, hogy nem önmagunkat csapjuk-e be azzal, hogy valamit maszatolunk a papírra. A visszajelzésekből azonban kiderül, hogy nem, mert eljut az üzenet és a mag termőföldbe hullik.- Témában és stílusban meglepően újszerű kezdeményezések reprezentánsai az 1988- as Számítógép-grafika, a Drog-bélyeg, a Vasarely Vega-sak, a Kassák bélyegek. Érdekelne, hogy a művész újító kedve kereste az új témákat, vagy a szándék és a téma szerencsés találkozásáról van-e szó, esetleg a téma maga követelte meg a stílus megújulását?- Mindhárom egyszerre. Annak nincs értelme, hogy gyártsuk lélektelenül sorban a bélyegeket, én legalábbis mindig kerestem az izgalmas lehetőségeket. Kassák és Vasarely esetében az egyént fusztráló ólomsúlyú társadalom mechanizmusából való kitörési kísérletről, lázadásról van szó. De a két bélyeg tükrében megfigyelhető az a folyamat, ahogy az egységes gondolat darabokra törik. Kassák koncentrált gondolatmenete megkövetelte a koncentrációt a bélyegtervezésnél is. Teljesen alárendelve a kassáki gondolatnak próbáltam egy olyan egységet létrehozni, ami méltóan reprezentálja a művészt. Vasarely Vega-sak bélyegén már azt látja, hogy az egész apró pontokra, raszterekre bomlik fel, azt látja, hogy a kassáki gondolat a XX. század második felében már hogy van Vasarely által elaprózva és összetörve. Számítógéppel tíz évvel ezelőtt Angliában kezdtem foglalkozni, akkor készült a Számítógép-grafika is. Végigcsináltam azt a kísérletet, de rájöttem, hogy a számítógép vár még egy Leonardóra. Amit produkálni tud, az fémes és élettelen, mert a

36