Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994

Nikodém Gabriella: Csak az alkotás igazolja a létet

sokkal. Izgalmas feladat, hiszen ez az a műfaj, amivel naponta kapcsolatba kerül minden ember. Az én életemben is naponta jelentkezik, mert elég sok helyről megkeresnek levélben, és a legnagyobb öröm ezt a saját bélyegemmel viszonozni. A levél egy kultúrát képvisel. Gondoljon arra, hogy a múlt században milyen gyönyörű kézírással, milyen gyönyörű formában leveleztek, és hogy mára mennyire megkopott és mennyire mechanikussá vált a dolog. Ez persze részben az automatikus irányításnak is köszönhető, de feltétlenül tenni kell az elszürkülés ellen. A bélyeg egy embléma. Az egész technikai, szellemi kultúra mögötte van. Ha megjelenik egy bélyeg Bem Józsefről, az kulturális kapcsolatokat, politikai kapcsolatokat, tehetséges embert, szóval mindent feltételez. Ezeket összegyűjti egy gyújtópontba, mint a lencse a napsugarakat. Annak égetni kell, akkor jó, ha meggyújtja a papírt, meggyújtja azt a borítékot amit felbélyegzünk vele. Minden attól függ, hogy kellő hőfokon csinálja-e az ember, a felelősség nagy, hiszen a végeredmény átmegy a köztudatba.- Az automatikus levélirányítás korában látja-e a bélyeg jövőjét ?- Ez olyan, mint a Gutenberg galaxis, el akarják temetni, de nem lehet. Repülőn közlekedünk, de nem a gép a jelkép, hanem a szárnyára fölrajzolt embléma.- Jelentenek-e problémát a bélyeg speciális korlátái, a méret, a téma, a műfaj kötöttségei?- Biztos, hogy olyan mint gúzsba kötve táncolni, de pont ezért nem mindenki képes erre a feladatra. A műfaji kötöttségek között való lavírozás izgalmas feladat, amelyben nagy szerepe van az intuíciónak.- Milyen technikával dolgozik legszívesebben?- Ez változó, mindig a tárgy határozza meg. Nagyzenekarra, kamaramuzsikára, de egy szál hegedűre is lehet remekművet írni. Gondoljon például a Newton-bélyegre, vonalra van építve, és egyben Newton rendszerének világos előadásmódjára. Az volt a célom, hogy érthető legyen miről beszélek és nem a technika dominált. Egy szál vonóval cincog- tam el amit jónak láttam. Aztán lehet nagyzenekarral is működni, de ez nem az én műfajom. Inkább énekhanggal dolgozom. Én csinálom a partitúrát, a nyomda pedig zenekarként lejátssza. Hogy fals lesz-e vagy sem, az együttműködésen, gyakorláson is múlik, de fontos, hogy tudjak gondolkodni a zenekar fejével.- 1988-ban a 38. Párizsi Őszi Szalon Európai Filatéliai Művészeti Nagydíját az orvostudomány nagy úttörői című bélyegsorozata nyerte. Mondana néhány szót erről a munkájáról?- Ez az egyetlen bélyegsorozatom, amely nem megrendelésre készült, hanem az én prepozícióm volt. Az ötlet egy barátommal való beszélgetés során vetődött fel, aki akkor a MEDIMPEX-nél dolgozott propagandistaként. Az volt a kérdés, hogyan lehetne áttételes módon fölkelteni az érdeklődést magyar gyógyszerek iránt. Akkor jutott eszembe, hogy hiszen volt nekünk egy Semmelweisünk, csinálhatnánk egy orvos sorozatot limitált példány számban, amit aztán a legjobb ügyfeleiknek elküldhetnek. Akkor már voltam olyan harmonikus kapcsolatban a postával, hogy előállhattam egy ilyen ajánlattal. 1987- ben megjelent a sorozat első, 1989-ben a második öt bélyege. Hogy miért lett jó? Mert a bennem lévő feszültség olyan nagy volt, és a téma is annyira érdekelt, hogy nagyon jót szerettem volna csinálni. Az anyag gyönyörű, ráadásul mindenki szimpatikus volt nekem Hippokratésztól Semmelweisig. A technika megválasztásánál egyértelmű volt, hogy rézkarcot csinálok. Fontos volt, hogy exkluzív megjelenésű önmagában is értékes sorozat le34