Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994

Nikodém Gabriella: Csak az alkotás igazolja a létet

gyen. Azt a finomságot, gazdagságot még a ceruzarajz sem tudja visszaadni, amit a rézlemez nemessége, az anyag nemessége nyújt. Ez volt az első sorozat, az első öt bélyeg, amit ofszettel nagyon szépen kivitelezett a Pénzjegynyomda, és tényleg egy igazi, átütő siker lett. A második sorozatnál már az is cél volt, hogy a magyar bélyegek akkor megbillent hitelét próbáljuk helyreállítani. Hogy a bélyeg belső értékét „aranytartalmát” emeljük, metszett bélyegben kezdtünk gondolkodni. E sorozat mögött felsorakozott az a kultúra, amelynek korábban Nagy Zoltán, Füle Mihály voltak a mesterei. A Pénzjegynyomda fiatal munkatársával, Lengyel Györggyel kezdtem együtt dolgozni, aki nagyon elasztikus volt, kitűnő párbeszédet tudtam kialakítani vele. A sorozat utolsó bélyegét, Pavlovot, Bojtos Károly metszette acélba. Az a nagyon izgalmas ebben a hazárdjátékban, hogy a megfelelő pillanat, a megfelelő szituáció, a megfelelő emberek, a megfelelő környezet és a belső feszültség összejöjjön, hogy minden összetevője meg legyen annak, hogy a jó megszülethessen. Ritka pillanatok ezek, tényleg emelkedett pillanatok. Három négy hónapig, amíg ezen dolgoztam, remek volt a közérzetem, mert a gépezet pompásan működött.- Az ön által tervezett bélyegek számban is jelentős részét alkotják a portrébélyegek. Milyen feladatot jelent a művész számára a portréábrázolás? Van-e különös oka, hogy nagyrészt irodalmárok portréi kerülnek ki a keze alól?- Nem az dönt, hogy portrét akarok csinálni, hanem épp fordítva, az irodalom felöljön az inspiráció. Nem a portré érdekel elsősorban, hanem Berzsenyi Dániel, vagy Kaffka Margit. Móricz, Babits esetében Rippl-Rónai pasztelljeit használtam, tehát nem magamat akarom rákényszeríteni a bélyegre, számomra a hitele a fontos. Van amikor az ember jót tud csinálni, de volt olyan is, hogy nem voltam megelégedve. Kölcsey esetében például az én hibámból lettek túl hidegek a színek, mert nem kontrolláltam a nyomdát. A legjobb bélyegeim a legegyszerűbbek. Vajda Jánosnál gyakorlatilag egy vonalban rajzoltam meg a portrét, ez teljesen elég arra, amit el akarok mondani. A bélyeg nem csatakép.-Hallottam olyan véleményt, hogy Ön nem a szó hétköznapi értelmében véve grafikus, hanem inkább költő. Amit csinál az a vonalak költészete. Akkor igazán önmaga, ha a valóság csak mint ihlető jelenik meg az alkotásban. Mi a véleménye erről?- Az biztos, hogy vonalban gondolkodom elsősorban, nem színben, az másodlagos nálam. Az is igaz, hogy például a Newton bélyeg esetében a gondolat ezoterikus volta ragadott meg. Hogy a korai barokkban megfogalmazódik egy ilyen, az egész világra kiható elmélet. Ez a matematika, a fizika költészete. Érzem a zenei ritmust, a matematikai ritmust, érzem az alkotó gondolatot. Millió dolgot leírnak, kötetek százezrei jelennek meg, de a lényeg, mint a newtoni alaptételekben, néhány képletben, mondatban megfogalmazható. Ez a csoda. Egy egész világképet lehet néhány betűbe foglalni, és többet ér, mint a sok locsogás.-Azt hiszem, amióta világ a világ a művészetek, a művészek örök témája a nő. Amit Ön ebben a témában alkotott, az maga a költészet. Szocfilex blokkja 1989-ben Asiagóban a 19. Nemzetközi Művészeti Nagydíjat nyerte el a világ bélyegkibocsátó országainak legszebb bélyegei között. Az Ön művészetében milyen jelentések hordozója a nő?- Egész létünket a nők irányítják. A női nem abszolút módon, száz százalékig determinálja a férfisorsot. Ha a képzőművészetre koncentrálok, a willendorfi Vénusztól kezdve Jézus mellett Mária figurájáig mindig a nő testén keresztül manifesztálódott a szépség az esztétikum. Anya és gyermek témája olyan ritmus és olyan vonulat, amelynek a művé35