Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Tanulmányok és tervek - Kovács Gergelyné: To market, avagy gondolatok a múzeumi marketingről
To market, avagy gondolatok a múzeumi marketingről.... A múzeumok közönség kapcsolataiban kezdetben a népművelés, később a közművelődés, majd a múzeumpedagógia vált hangsúlyossá. A Petőfi Irodalmi Múzeumban 1992 májusában rendezett múzeumpedagógiai konferencián nyilvánvalóvá vált, hogy a múzeumok látogatottságának 30%-os csökkenését marketing tevékenység nélkül aligha lehet visszafordítani. A piacgazdaság beköszöntésével a kulturális szolgáltatások - egyre emelkedő áraikkal - mérhetően kifelé szorulnak a “fogyasztói kosárból”. A látogatóforgalom növelése érdekében ezért nem érdektelen elgondolkodni a múzeumi marketingről. A múzeumi szolgáltatások nem vagy csak mérsékelten nyereségre törekvő jelentős berendezés és élőmunka igényes szolgáltatások, amelyek az igénybevevő személyesjelenlétével teljesíthetők. A múzeumi marketing alapvetően szolgáltatási marketing. A “piackutatás” elvégzéséhez múzeumaink statisztikái és felmérései alapján értékelni kell a látogatóforgalmat, a múzeumi szolgáltatásokkal szemben fennálló igényeket, s elemzésükkel meg kell határozni egy lehetséges és sikeres marketing-stratégia alapelveit. Alapítványunk budapesti múzeumai (Bélyegmúzeum, Postamúzeum, Telefónia Múzeum, Rádió- és Televíziómúzeum) és vidéki kiállítóhelyei (Balatonszemes, Nagyvázsony, Ópusztaszer, Hollókő) 1993-ban kerekítve 150.000 látogatót fogadtak. Legtöbben az ópusztaszeri múzeumpostát tekintették meg (kb. 70 ezer), legkevesebben a diósdi Rádió- és Televíziómúzeumba (1241 fő) látogattak. A látogatóforgalom mennyiségére nézve három jelentős csoportra különül. A diákcsoportok a forgalomnak 40, a szervezett turisták, szakmai és egyesületi szervezésű csoportok 20, az egyéni látogatók 40 százalékát teszik ki. Jellemzőiket az alábbiakban adhatjuk meg. A diákcsoportokat azonos életkor, ismeretszínt jellemzi. Általában előre bejelentik látogatásukat és vezetést kérnek. Látogatásuk célja ismeretbővítés. Eredményessége nagyban a kísérő tanárok igényességétől függ. Van aki átadja diákjait a tárlatvezető muzeológusnak, s a továbbiakban “ráhagyja” az események menetét, van aki kérdéseivel aktívan segíti az ismertetést, mintegy kihelyezett tanórává alakítja. A legigényesebbek a postai és távközlési szakiskolák csoportjai, hiszen ők dolgozatok formájában is számot adnak a múzeumlátogatásról és érdeklődnek a kiállítások rejtettebb összefüggései iránt is. A felnőtt csoportok egyharmadát hazai, másik harmadát külföldi turistacsoportok teszik ki, míg harmadik harmaduk önszerveződő egyesületekből érkezik. A legrövidebb látogatások a külföldi turista-csoportokhoz kötődnek, programjuk feszessége és heterogén összetételük miatt. A legérdeklődőbbek azok a magyar csoportok, akik tudatosan választották programjukba az adott kiállítás megtekintését. Az egyéni látogatók 55%-át külföldiek, 45%-át hazaiak alkotják, melyek 20 százaléka nyugdíjas, 25 százaléka családos látogató. Ez utóbbiak gyakran választják látogatásukra a munkaszüneti vagy az ingyenes napokat. Hetven százalékuk megtervezett múzeumlá98
